Kanizsa
1994. június 24. péntek
Állócsillagok kora avagy eső előtti, utáni beszélgetés Zoránnal
A ‘63-as Ki-mit-tud?-dal és a Metró együttessel kezdődött, majd folytatódott szólóban olyan zeneszerzővel a háta mögött, mint Presser Gábor és olyan költői vénával megáldott szövegíróval, mint testvére, Sztevanovity Dusán. Tavaly jelentős jubileumhoz érkezett, ekkor ünnepelte a zeneszerető közönség elé lépésének harmincadik évfordulóját. A jeles évfordulót gyűjteményes kazettával, CD-vel és egy könyvvel tették még emlékezetesebbé. És egy turnéval, melynek tavaszi tizenkettedik állomásaként Kanizsára érkezett az elmúlt hét hétfőjén Zorán, aki a fellépés előtti percekben szentelte az ideje egy részét lapunknak.
– Három évtized nagy idő. Ezalatt számos dolog átalakul az emberben.
– Sokat változtam, de hogy mit, arról fogalmam sincs, mert ezt önmagunknak nagyon nehéz felmérni. Belülről mindig úgy érzem, mintha ugyanolyan lennék. Hogy valójában miben lettem más, csak a környezetem tudná megmondani.
– És a dalok?
– A dalok nyilván változnak, a korhoz, időhöz viszonyulnak, amelyben élünk. De ez csak reagálás. Önmagában még nem jelent változást.
– Akkor készítenek az alkotók válogatásalbumot, ha már nincs több ötletük, vagy ha egy korszakot kívánnak lezárni. Ez esetben nyilván az utóbbi áll fenn. Milyen lesz az új időszak?
– Nem érzem azt, hogy ennek most jött el az ideje. Egyszerűen csak azért készítettük el ezt a visszatekintést, mert egy kerek évszám köszöntött ránk. Semmi másért. Mint ahogy az ember a születésnapjaival sem érzi, hogy azért, mert betöltött egy évet, más lesz holnaptól. Ilyenről szó se volt. Ez csupán egy összegzés, amely után lehet hogy ugyanaz folytatódik, nyilván egy kicsit másképp, hiszen időközben fontos események történtek az életünkben. Az elmúlt években Dusán igyekezett a szövegekben visszaadni azt, ami a hétköznapokon foglalkoztatott minket. Most nagyon sok téma hever a földön, amit fel lehet venni. Fölgyorsultak az események, lévén nemcsak négy évvel ezelőtt történt rendszerváltás, hanem azóta újra volt egy választás. Tulajdonképpen most ízleljük meg igazán azt a demokratikus cseregazdaságot, ami a politikában és a fejlettebb demokráciákban évtizedek óta létezik már. Tehát politikailag, emberileg itt nagyon sok olyan erkölcsi momentum merül föl, amelyeket pontosan ez a kiélezett társadalmi helyzet – most nemcsak a jobb- és baloldalakra gondolok, hanem általában az emberek egymásközti kapcsolatára –, a vállalkozások, a pénz, a rohanás kiöl az emberekből.
– Mikor lesz mindebből hallható anyag?
– A következő lemez előkészületei majd valamikor szeptemberben indulnak meg. Hogy mikor jelenik meg, azt sajnos nem tudom megmondani, mert még csak most következnek a megbeszélések a Poligrammal, mely a korábbi albumot is kiadta. Én az év végére vagy a következő év elejére tervem a megjelenést, főleg azért, mert tart még az összegző koncertturné, s a vele kapcsolatos kiadványok még jól fogynak az üzletekben. Nem lenne hát értelme annak, hogy rátelepedjünk saját magunkra.
– Ugyanazzal a csapattal készül majd ez a hanghordozó, mint az előző – Az élet dolgai –, Presserrel, Gerendással, Oliver Blumeval?
– Az utolsót leszámítva, igen. Oliver Blume dalait szeretem, nem véletlen szerepel kettő is az előző lemezen. Itt tanuló német diák volt, s most hazautazott és eltűnt a nagyvilágban. A lényeg, hogy a csapat magja marad, akik mellett biztosan lesznek majd vendégszereplők.
– Harminc éve rengeteg fiatal, tehetséges zenész tűnt fel a színen, akik jelenleg is reflektorfényben állnak. A ma színpadra lépők viszont hamar süllyesztőbe kerülnek.
– Ez nemcsak magyar jelenség, ha belegondolunk a nyugati nagy sztárok közül nagyon-nagyon sokan kezdték abban az időben, mint mi. Ott is a fiatalabbak jönnek-mennek, de az állócsillagok Claptontól kezdve Beatles tagokon át Aretha Franklinig és Tina Turnerig valamilyen módon jelen vannak, s sztárok még mindig. Ott persze könnyebb valamilyen mértékig a fiataloknak, hiszen hatalmas pénz van a dolgok hátterében. No és sajnos itt van a kutya elásva. A kisebb országok ezzel nagyon komoly gondban vannak – de nemcsak mi, hanem Olaszország, Németország is –, mindegyiküknek megvan a maga sztárgarnitúrája, de világsztárokat nem igazán produkálnak. E mögött az húzódik meg, hogy az angolszász Showbusiness olyan tőkével, tapasztalattal, gyakorlottsággal rendelkezik, amit nagyon nehéz überolni.
– Meddig ragyoghatnak még az állócsillagok?
– Úgy vélem ez nagyon is attól függ, hogy mennyire érzik még színpadképesnek magukat. Gyakorlatilag belülről kell, hogy kiderüljön mindenki számára, mikor jött el a leparancsoló pillanat. Már régen kiderült, hogy ez nemcsak generációs zene, ifjúsági zene, mint amilyennek annak idején indult, mivel együtt idősödik a közönséggel az előadó. Vagyis mindig meglesz az adekvát kapcsolat, ami miatt nem hiszem, hogy az ősz szakáll vagy a kihullott haj jelenti majd az egyetlen szempontot, ami miatt le kell jönni. Az okot csak az szolgáltatja, hogy jó vagy rossz dalok születnek.
– Mást jelent-e ma a siker, mint harminc évvel ezelőtt?
– Mást, mert nehezebb elérni. Sokkal magasabb a mérce, sokkal nagyobb a választék. Egyszerűen: régen elég volt még egy kezdeti gitártudás és néhány dal megtanulása, hogy az embernek sikere legyen. Ma már ez enyhén szólva túlhaladott. Ezen a harmincéves jubileumi visszatekintésen – valóban büszkén mondhatom –, hogy az ország legjobb zenészei közül valók azok, akikkel fellépek. Éppen azért, hogy bebizonyítsuk, zene is van a színpadon, nemcsak a szövegek valamilyen szintű eléneklése. Eddig nem is volt gond ezzel, mert úgy érzem Presser Gábor zenéje van annyira színvonalas, hogy nem kell emiatt szégyenkezni egy pillanatig sem. Most ez az előadás alkalmat ad arra, hogy jobban kidomborodjon a zene önmagában, l’art pour l’art. Ennyiben érzem ezt most lehetőségnek arra, hogy a színvonalról egyáltalán beszélni lehessen.
– Vendégművésze lesz-e a mai koncertnek?
– Nem, mert szponzorokkal együtt is a dolog éppen, hogy megáll a lábán. Így is hét zenész van a színpadon, nagyon komoly technikával. Sajnos ilyen stílusú zenét támogatók nélkül ma már nem lehet megjelentetni. Külön köszönet illeti tehát e turné létrejöttéért a Westel Rádiótelefon Kft.-t, az Aral Hungáriát és a Westel 900 GSM-et.
Elbúcsúzunk, s Zorán néhány perc múlva már a színpadon ülve, gitárjára támaszkodva köszönti a hálás kanizsai publikumot. Majd felcsendülnek az elmúlt három évtized slágerei a Fehér szikláktól, a Kócos ördögökön át egészen a Volt egy táncig.
-k.r.-