„Ciki” – Kecsekméti Diáklap
1997. május
Hómadár és romantika
Sztevanovity Zorán több mint 30 éve fellép, ami azt bizonyítja, hogy a szerelemmel ellentétben a dalnak nem kell feltétlenül elmúlnia.
– Mennyire fontos az Ön számára az elismertség?
– Természetesen, aki kemény munkát fektet valamibe elvárja, hogy annak legyen valamilyen visszhangja, reakciója. Ez alól én se vagyok kivétel. Persze nem azt jelenti, hogy visszavonulok félig telt nézőtér láttán.
– Apropó, néző! Milyen a kapcsolata a közönségével?
– Úgy hiszem, őszinte. A közönség nem hiszi azt, hogy valaki másnak a bőrébe bújva adom elő a dalokat, és úgy vélem a közönség is hasonló őszinteséggel viszonyul hozzám.
– Több helyen volt külföldön vendégszereplésen. Melyik volt a legemlékezetesebb?
– Külföldön is magyaroknak szoktam játszani, bár a Metró együttessel egy nemzetközi pop-rock fesztiválon is felléptünk. kellemes emlékként a strassbourgi fellépésünk él bennem, ahol az Európa Tanács magyar kolóniájának játszottunk.
– Ha jól tudom, Ön esztétika-filozófia szakon végzett.
– Eredetileg villamosmérnöknek készültem, de a zene miatt abbahagytam. Majd jóval később, csupán kedvtelésből iratkoztam be erre a szakra.
– Miért éppen a zenét választotta gondolatai kifejezésmódjának? Hiszen a rajz is közel áll(t) Önhöz?
– Az nem úgy indult, hogy ki akartam fejezni önmagam, és ahhoz választottam valamilyen módot. Inkább arról van szó, hogy teljes természetességgel elkezdtünk zenélni, mert éppen ahhoz volt kedvünk. Nem készültem zenésznek, de a már mögöttem lévő 30 év sokat jelent.
– A legtöbbször barátokkal lép színpadra: Van ennek valamilyen jelentősége?
– Volt egy időszak, amikor sok közös bulit rendeztünk Demjén Ferivel, Katona Klárival, de ma már ezek ritkábbak. Annyiban van ennek jelentősége, hogy a színpadon lévő zenészek valóban a barátaim, bár ez csak másodlagos szempont. A lényeg az, hogy nagyon jó zenészek.
– Volt olyan pillanat, amikor azt mondta, nem folytatja tovább?
– Előfordult egy-egy nehéz pillanat, de komolyan sose gondoltam arra, hogy abbahagyjam. A nehézségek önmagukban nem riasztanak el.
Kőházi Kis Erzsébet