Népszabadság, Computer melléklet
1998. június 9. kedd
Emberi kreativitás, gépi pontosság
Találkozás Sztevanovity Zoránnal
Több mint harminc éve van a pályán. Valószínűleg nincs olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna már róla. Több mint egy tucat lemez, több millió eladott példányban, és számtalan díj kötődik evéhez. Sztevanovity Zoránt nem legújabb terveiről, vagy éppen aktuális koncertjeiről faggattuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mint zeneszerzőnek és előadónak milyen a kapcsolata a számítógépekkel.
– Köztudott, hogy a zeneszerzők közül sokan már 10-15 évvel ezelőtt is használtak számítógépet. Úgy tudom, ön is ezek közé tartozik. igazából mikor kezdte az „ismerkedést"?
– Nagyon korán, az első Sinclair típusú, összeállítható gépek idején. Egy ilyen gép a mai fogalmak szerint korántsem volt számítógépnek nevezhető, egyrészt azért, mert majdhogynem zacskóban lehetett kapni, tehát nem volt egy igazán felhasználóbarát konfiguráció, másrészt pedig tudása és gyorsasága a manapság kapható gépek ezrede volt. Szerintem ezekben a gépekben akkoriban csak az igazán műszaki érdeklődésű emberek találtak örömet. Aztán jött a következő állomás, a Commodore-ok felejthetetlen korszaka, és itt már megjelentek az első zenével kapcsolatos programok is. Ez számomra nagy segítséget jelentett, mert tulajdonképpen egy ilyen géppel egy soksávos „magnóhoz" jutottunk, ami ebben az időben csak a legjobb stúdiókban volt elérhető.
– Úgy tudom, Macintosha is volt a nyolcvanas évek vége felé.
– Ez nem igaz, én ugyanis valamilyen okból kifolyólag már a kezdetekkor a PC felé orientálódtam, ez elsősorban a baráti körömben köszönhető, akik közül sokan tartoznak a PC megszállottak kategóriájába. Közülük sokan az Atarit használták induláskor, ezek a gépek azért voltak nagyon kedveltek, mert már eleve magukban hordozták a legjobb zeneszerző és MIDI- programokat. Egyébként sok stúdióban a mai napig használnak Atari gépeket, bár egyre kevesebb helyen.
– Önnek mennyiben jelent(ett) könnyebbséget a számítógépek megjelenése a zeneszerzésben?
– Nagy segítséget jelent, mind az otthoni előkészületi munkákhoz, mind ahhoz, hogy az ember egy hangszerelést kipróbáljon, annak érdekében, hogy ne az értékes stúdióidőt kelljen erre fordítania. De hozzá is teszem rögtön, hogy másokkal ellentétben a mai napig nem használom a számítógépet konkrét dalok elkészítésére. Én ugyanis úgy gondolom, hogy a gép nem veheti át az emberi találékonyság szerepét, tehát maximum előkészítésre lehet használni.
– Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
– Vegyünk egy példát. Ha egy fülbemászó dallam az eszembe jut, akkor odaülök a gépem elé, és megpróbálom részletesen is kidolgozni a dal egyes akkordjait. Később ezt beviszem a stúdióba, ahol ez a kezdetleges szerzemény felkerül a stúdió gépére. Gyakorlatilag ezt hallgatják meg a zenészek, és ehhez teszik hozzá a saját ötleteiket, de már élő zene formájában.
– Szakadjunk el egy kicsit a zenétől. A mindennapi életben milyen mértékben veszi igénybe a számítógép szolgáltatásait, gondolok itt a dokumentumok írására, játékra, zenehallgatásra?
– Mivel a koncertjeim nagy részét magam szervezem és bonyolítom, hatalmas könnyebbséget jelentenek a szövegszerkesztő és táblázatkezelő programok. A szerződésektől kezdve a napi feladatokon át az egyszerű emlékeztetőig sok mindent szövegszerkesztővel készítek el. Azt mondhatom, hogy minden olyat, amit eddig sokkal körülményesebb módon írógéppel végeztem, azt most szövegszerkesztőn csinálom. A táblázatkezelő programok pedig a koncertek és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyek nyilvántartásában segítenek. Játékra viszont nincs túl sok időm, mivel a mai programokkal, ilyen a Sim City, a Myth és még sorolhatnám, akár napokat, ritkább esetben heteket is el lehet, és el kell tölteni, ehhez pedig sajnos nincs elég szabadidőm.
– Biztosan van azért kedvenc játéka.
– Ha esetleg van egy félóra szabadidőm, akkor legszívesebben a Flight Simulatorral játszom. Talán ez a szimulátor az, ami a legjobban megközelíti a valóságos repülés szépségeit és nehézségeit. Mondhatom a leszállás a legnehezebb, főleg, ha Jumbojettel repülök. Kedvenceim közé tartoznak még a logikai játékok, amelyekből mostanában, úgy tűnik, egyre kevesebb jelenik meg. A lövöldözős, gyilkolós játékokból viszont számomra érthetetlen módon napról napra többet adnak el. Igaz ugyan, hogy erről nincsenek személyes tapasztalataim, mivel csak olvastam és hallottam róla, de biztos vagyok benne, hogy ezek a programok egy fejlődő személyiség számára nem adhatnak túl sok pozitív példát.
– Egy ilyen beszélgetésnél nem mehetünk el szó nélkül a „milyen gépe van" kérdés mellett. Szóval milyen összeállítású gépe van Sztevanovity Zoránnak?
– Aktuális a kérdése, hiszen éppen az elmúlt hetekben fejlesztettem a masinámat. Pillanatnyilag egy Pentium 2-es 266 MHz-es processzor, a zenei programok miatt az átlaghoz képest kicsit nagyobb, 4 gigás winchester, 17 colos monitor és a szokásos kiegészítők, videó- és hangkártya képezik a gépem fő elemeit. Természetesen mint mindenkinél, nálam is a RAM jelenti a legnagyobb problémát, mivel tapasztalatom szerint nincs az a mennyiség, amit fel ne lehetne használni.
– Sokak szerint nem szabadna hagyni, hogy a számítástechnika és az informatika ilyen hatalmas mértékben elhatalmasodjon az embereken. Önnek mint művésznek mi a véleménye erről?
– Én nem látom ilyen tragikusnak a dolgot, hiszen a számítógép használatára még soha senkit nem kényszerítettek. Egyszerűen azért használjuk, mert sok dolgot egyszerűbben és gyorsabban el tudunk végezni. De hogy a saját kaptafámnál maradjak, az biztos, hogy egy számítógép kizárólag arra képes, amire utasítják. Vagyis egy gép – legyen bármilyen okos – nem képes pótolni az emberi kreativitást. Vagyis ha mi valami hülyeségre utasítjuk vagy használjuk, akkor a gép a lehető legpontosabban végre is hajtja azt a hülyeséget. Talán ez az, amitől sokan félnek.
Klátyik István