Elixír
1999. október
Közelkép
Zorán
Lehet, hogy nem hangzik tudományosan, de állítólag a Bolognese az egyetlen kutyafajta, melynek a szőrére senki sem allergiás. Hát édes pofa, annyit mondhatok, mármint Fruzsina, aki „mindenórás kismama" volt ottjártamkor. A ház ura, bár velem beszélgetett, láthatólag tekintetével mindig követte a barátságos fehér gombolyagot.
Születési hely és idő: Belgrád, 1942. III. 4. délelőtt.
– Te leszel vele az izgalmas pillanatokban – egyáltalán: felkészültél a kiskutyák fogadására?
– Persze, mindent előkészítettem, és bár elutazom néhány napra, nagyon remélem, hogy itt leszek, amikor kell. Tudom, hogy szüksége lesz rám.
– Két és fél évig jártál a műszaki egyetemre, és meglepve vettem tudomásul, hogy rengeteg bútort (gyönyörűek!) te készítettél a lakásban, sőt a berakásos boltív is a te kezed munkája. Nagyon racionális ember vagy?
– Is. Nem mondom, hogy ez a legjellemzőbb. Az élethez mindenre szükség van, és egyszerre.
– Mennyire érdekelnek a határok? Azok a fajta tudományok, teóriák, filozófia, ahol a nagyon józan, reális ember már gondolkodás nélkül nemet mond.
– Ugyanúgy, mint mindenkit, engem is megcsapott a természetgyógyászat, az ezotéria szele a rendszerváltás után. De nem szeretem a különböző megismert utakat kapaszkodónak használni. Szerintem, ha az ember egyetlen úton indul el, akkor sok mindenből kimarad: nem ismer meg másokat. Nincs módszerem, ami hasznos lehetne bárkinek.
– Akkor ne kreáljunk filozófiát a véleményedből!
– Lényegében a harmonikus összevisszaság híve vagyok. Se sok, se kevés! Mérei, a matematikus írja, hogy a világegyetem véletleneken alapszik, és a látszólagos káosz nélkül nem is működne. Az állandóság pedig aberrációhoz vezet. Néhányszor éreztem kísértést arra, hogy egy-egy irányzat magával ragadjon, nem pusztán a tan, csak a gondolkodásmód miatt, de mindig arra jutottam, hogy ha lehorgonyzok, beszűkül a látásmódom. Olyan könnyű bekattanni, és akkor már nincs visszatérés vagy áttérés.
– Már megfogalmaztad dalban, de mégis: miben hiszel?
– Ha Istenre gondolsz, számomra nincs megfogalmazható alakja, formája, liturgiája, mégis mindent áthat. Az ember természeténél fogva nem alkalmas arra, hogy hit nélkül képes legyen normális életet élni.
Sokan kihasználják a tudatlanságot vagy a rászorultságot. Ugyanakkor találkoztam csodálatos képességű emberekkel is. Ilcsi nénit például mindenki ismeri: szerintem ő több, mint kozmetikus. Tud valamit a növényekről, tán ösztönösen is megérezte annak idején melyikért kell lehajolni, aztán a tanulás és a tapasztalatok ötvözete egész laboratóriumot hozott létre. Ez értékes. Érékes a népi gyógyászat is, mert évszázados alapokon nyugszik, és a használhatatlan módszereket megette az idő. A gyógyítás összetett dolog.
– A hit ott is fontos szerepet játszik.
– Hinni kell a gyógymódban, az orvosban és a saját gyógyulásunkban. Tudom, mennyi lelki eredetű betegség van, és azt is, hogy a lelki folyamatok kémiai folyamatokká alakulnak. És jó ezt megakadályozni. Nekem is volt az életemben egy olyan időszak, amikor nem tudtam megbirkózni a valóság kínjaival. Egy darabig nyugtatókon éltem, hogy túléljek. Nem sokáig, és azután szépen elhagytam. De igenis akkor nem láttam más megoldást.
– Mindenkit megrázott feleséged halála. Egy ország gyászolt veled. A legtöbb ember ilyenkor fájdalommal kérdezi: „miért"? Találtál választ?
– Ez a Jób-probléma. A bűn és bűnhődés vagy büntetés kérdése. Nem... se földi, se transzcendens választ nem találtam. Mindent, de mindent megtettünk a feleségem gyógyulásáért. Külföldön is voltunk, egy híres klinikán, ahol minden olyan olajozott, mint a kórházas filmeken, profi... talán ettől hideg is kicsit. Éva komolyan agykontrollozott is, és azt mondta, sokat segített a fájdalmak elviselésében. Azt is mondta, hogy jobban hisz nekem, mint az orvosoknak. Tudtam eddig is, de azóta még jobban, hogy mennyire fontos az orvos-beteg viszony.
– Lányod most 15 éves. Lágyabb lettél, engedékenyebb?
– Igen. Bár mindent megbeszélünk, tudom, hogy szüksége lenne valakire, akivel női dolgokról sutyoroghat. Én férfiként látom a világot.
– Már mindent elértél a szakmában, amit lehet. A legutóbbi koncerteddel is megtöltötted a Sportcsarnokot. Jól érzed még magad a színpadon?
– Egyre jobban. A zenélés maga is egyre jobban esik, és addig jó, amíg egyszerűen nincs időm új dalokat írni, pedig a fejemben születnek folyamatosan.
– Sok fiatalnak is lehetőséget adsz a bemutatkozásra a koncertjeiden.
– Csak azért, mert tehetségesek. És amikor jó zenészek születnek, csodálatos bábáskodni. Tanítani sosem tudtam, mert nehezen viselek mindent, ami nem rögtön jó. Én így tudok tenni értük...
Kiskutyástól kikísértek a kertkapuig. Fruzsina már nagyon döcögve követett, és én arra jutottam, hogy Zoránnal beszélgetni is élmény. Határtalan nyugalom és körültekintés veszi körül, és sok-sok szeretet. Vajon tudja-e, hogy mennyire árasztja? Hm... legközelebb megkérdezem.
Barkó Judit