Napi Magyarország
1999. november 3. szerda
Közelről: Zorán
Amikor a hatvanas évek elején a beatőrület megszállta az ifjúságot, hazánkban is sorra alakultak az úgynevezett beatzenekarok. Ezek egyike volt a Metró együttes, melyet Sztevanovity Zorán tizenkilenc évesen, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként alapított. Zorán és csapata a Metró (1969) az Egy este a Metró klubban (1970) című albumokat és megannyi kislemezt hagyott maga után. De a legenda 1972-ben szertefoszlott, és Zorán szólókarrierbe kezdett.
Diplomata szüleivel még gyermekként települt át Belgrádból Magyarországra. A zenével már hazánkban került közvetlen kapcsolatba akkor, amikor az egyébként zenekedvelő szülei a szomszédságban lakó zongoratanárnőhöz járatták testvérével, Dusánnal együtt. Középiskolások voltak, amikor barátaikkal a külföldi slágereket játszották, és a zene egyre jobban az életükké vált.
A Metró együttessel 1963-ban röppent be a honi köztudatba a Ki mit tud? egyik győzteseként. Ettől kezdve sorra ontják a mára örökzölddé vált dalokat: Citrom ízű banán, Mária volt, Kócos kis ördögök voltunk...
A népszerűséget, hírnevet hozó Metró felbomlása után Zorán szólópályára lépett. Már első albuma (Zorán, 1977) egy életre maghatározta a zenész pályáját. Szellemiségét alapvetően testvére, Dusán versei és Presser Gábor zenéje határozzák meg, de maga mögött tudhatta a hazai könnyűzenei élet más kiválóságait is, Dés Lászlót, Gerendás Pétert és még sokan másokat.
Zorán őszinte vallomások, érzések, emberi és társadalmi problémák megszólaltatója. Dalain már nemzedékek nőttek fel, állítása szerint a fiatalabbak többnyire szüleik hatására ismerik meg számait. Ez lehet az oka annak, hogy koncertjein a közönség soraiban nem csak nemzedékének tagjai, hanem a következő generáció képviselői is helyet foglalnak.
Zoránt – ahogy a hazai könnyűzenei élet több neves személyiségét is – az előző évtized végétől új oldaláról is megismerhettük. B. Tóth László felkérésére közel hatórás műsort vezet a Calypso rádióban. Ha pedig egy ideig nem hallhatjuk a zenés csatornán, máris sejteni lehet: lemezt készít.
A dallam, a szöveg és az előadó hitelét a közönség és a szakma egyaránt elismerte: 1982-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, majd jó egy évtizeddel később, 1994-ben Arany Európa-díjjal jutalmazták. Az utóbbi évtizedben az előadóművész és szerzőtársai a szokásosnál is termékenyebbnek bizonyultak. „Valamit elkezdeni mindig könnyebb – indokol az előadó –, mert akkor felfigyelnek arra az emberek. Sőt a hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is működött egy igen erős cenzúra, minek következtében nem feltétlen a tehetségek kaptak lehetőséget. Be kell vallani, ma sem könnyű érvényesülni."
Zoránnak azonban sikerül, hiszen a napokban jelent meg legújabb, immáron tizennyolcadik szólóalbuma, melyen az „Ablak mellett„ ülve, a vonatból szemlélve énekli meg a múlt és a jelen keserű és édes, halovány és jelentőségteljesebb pillanatait. A stílus, ami a hetvenes évek végétől jellemzi Zorán dalait, gyakorlatilag nem változott. Az új korong különlegessége, hogy kizárólag Presser és Dusán számok szerepelnek rajta. „Alkotótársaimban és bennem is megszólalt egy hangocska: ideje lenne új produkciót készíteni, reagálni a változó világ változó dolgaira" – mondja az énekes.
Hosszú munka előzte meg ezt a korongot is, éjszakákon át szöszöltek olykor egy-egy mondaton vagy szón, hogy mindannyiuk és a hallgatók számára is hitelesen hangozzék valamennyi nóta minden egyes sora. Bizonyára ez az igény vezérli majd a következő években is, mivel tervei között a koncerteken kívül még további négy nagylemez készítése is szerepel.
Farkas