Vasárnapi Blikk
2001. szeptember 23. vasárnap
Zorán mosolyog
„Internetes oldalam a www.zoran.euroweb.hu még készül, de hamarosan teljesen átformált, dinamikus rendszerű, keresőprogrammal ellátott oldal lesz. Rettenetes mennyiségű anyagom van. Évek óta gépelik be és digitalizálják a sajtóanyagot, a MP3 formátumban letölthető zenékről, a videókról nem is beszélve. Bizakodó vagyok."
Példás. Sztevanovity Zorán (59) képzeletbeli leckekönyvében ez áll. A Liszt Ferenc- és Arany Zsiráf-díjas zenész új lemezének címe mintha válasz is lenne bámulatos teljesítményére, lényére: Így alakult. Huszonöt éve szólista, eddig jóval több, mint egymillió lemeze talált gazdára, és az új anyagot ismerve borítékolhatóan tovább bővül rajongóinak, tisztelőinek tábora. Hamarosan őszi turnéra indul, de már szervezik a tavaszit.
– Hogy vagy?
– Jól, talán kicsit feszülten. Mert hát minden új lemez a gyermekem is egyben.
– Presser Pici mikor mutatta meg az első dallamokat?
– Még múlt év végén, aztán egyre többet. Nagyon fontosnak tartom a munkáját, sokat változtatunk a lemezkészítés folyamatában, de ő a producer, és az ő fejében születnek meg a hangszerelések.
– Dusánt is kiváló alkotói fázisban kaptad el.
– Le a kalappal előtte. Különösen tetszik, hogy vannak benne egészen frappírozós sorok.
– Például?
– „Az én időmben sok kohász a jog tudósa volt, az én időmben sok jogász csak vádakat koholt"
– De csak egy szerelmes dal került rá.
– Ennek a lemeznek csak most kezdődik a története, de már tudom, hogy a következőn csak érzelmes dalok lesznek... Mert bizonyos árat fizet az ember egy ilyen lemezért. Elkezdesz valami felé fordulni, és az egyre jobban magával ragad. Gondolok itt a tempósabb nótákra, a dinamikusabb megszólalásra, karakteresebb véleményekre. Egy ilyen folyamatot nehéz megtörni egy szerelmes dallal. Ezért van, hogy a „Mondd, hogy mindig így lesz majd" nyolc és fél percesre sikerült; mindenki szólózik hosszasan.
– Tényleg magad készítetted a borító pillanatképeit?
– Igen, céltudatosan egy digitális kamerával. Úgy terveztük, hogy a háttérben kirajzolódjanak egy túlnagyított komputergrafika színkockái, és úgy helyeztük el a képeket, mintha ezekből a pixelekből jönnének elő. Nem mindegyik fotó éles, de mi amatőr fotósok megtehetjük, hogy meneküljünk a túl éles dolgoktól.
– Ugye az egy mosoly a borítón?
– Én tudom, hogy az egy mosoly, maradjunk annyiban.
– Rajongóid, tisztelőid nevében is köszönjük az új lemezt, amely egy közérzeti-közéleti ember és a zenészbarátok helyzetjelentése: édesebb rajta a keserű és szebb a remény.
– Egyikünk se fog tudni elvonatkoztatni szeptember 11-től, de igazad van. Minden kritikai él mellett ebben a lemezben több az optimizmus. Szerintem is édesebb rajta a keserű. Az örömérzet, ami zenélés közben tör rám, sokkal nagyobb, mint volt öt vagy tíz évvel ezelőtt. Lehetne csömöröm és kényszerem, hisz van egy aláírt szerződésem, de érzem, egyre nagyobb kedvvel vagyok jelen a színpadon.
szzj