Fejér Megyei Hírlap / RTV Tipp
2001. október 1. hétfő
Majd egyszer – most
Zorán Sztevanovity az egyik legfigyelemreméltóbb előadó. Ha albuma jelenik meg, arra oda kell figyelni. Most éppen ez történt, Zorán lemez látott napvilágot, nem majd egyszer, hanem most, Majd egyszer (sic!) címmel. Arra felvetésre, hogy sohasem tartozott a zajos művészek közé, de mostanság mintha nagyobb lenne a csend körötte, azt mondta, hogy:
– Semmivel sem vagyok csendesebb, mint általában. Az események, amelyekben élünk, azok sokkal zajosabbak, mint máskor, így a többiek halkabbnak tűnnek ezek között.
– Az intellektusod mennyire tudja „némítani" a világból hallható, mind fájdalmasabb zajokat?
– Nem tudom, hogy kell-e különösebb kísérő magyarázat a most megjelenő albumomhoz, de azt hiszem, hogy abban benne van a válasz. Dusán megint elkapta a lényeges pontokat a műfaj keretein belül elmondható formában. A hétköznapi szinten politizálók nyelvén szólalunk meg, de az érzelmeket sem hanyagoljuk el.
– Tehát továbbra is ikrek vagytok a gondolat, a szellem szintjén?
– Természetesen. Továbbra sem kell mondani semmiféle kérést, instrukciót arra nézve, hogy miről szóljon a dal, maximálisan rábízom, s ez eddig bevált.
– Az új lemezed megjelenése mindig esemény. Partnerek voltak a régi társaid?
– Igen. Azért is mondtam, hogy nem érzem a csöndet. Kétévente jelenik meg új CD, s jó, ha ebben a rettenetes lemezdömpingben egy-egy lemezről megmarad egy dal a köztudatban. A rádiós és televíziós megjelenési lehetőségekről nem is beszélve, hiszen e tekintetben a dalok tulajdonképpen eltűnnek a süllyesztőben, csupán megmarad a CD és az azt hallgató ember. Szeretnénk elmondani valamit, felhívni a figyelmet arra, ami mindenkit izgat, s ha azzal a nagyon sokszor egy emberrel, aki éppen hallgatja az üzenetet azonosulni tudunk, akkor már nem lehet némaságról beszélni.
– Kétévente gyűlik fel benned a közölnivaló, vagy tudatosan határoztad el eme időt? Mert: egyrészt felhalmozódik benned a közölhetnék, másrészt a művészetedet kedvelők is „éhesebben" várják az újdonságot tőled...
– Évente csak a kezdetekben rukkoltam ki új anyaggal. Volt négy éves hallgatás is az esetemben. A megjelenés mindig attól függött, hogy éreztük-e azt a pillanatot, amikor össze kellene hozni valamit. Fél éve éreztem úgy, hogy lépni kellene. Léptünk.
– Úgy hírlik, hogy kissé felgyorsultatok...
– Nem szívesen beszélek erről, de úgy érzem, hogy szakmailag az egyik legerősebb anyag született meg. Mindenki hallgassa meg, és döntse el maga, hogy mi milyen azon...
silye