Pesti Műsor
2001. november 8. csütörtök
Lemezkritika
Zorán – Így alakult
Sztevanovity Zoránt hallgatva – és egyenrangú alkotótársakról lévén szó, ha Zoránt írok, Presser Gábort és Dusánt is értem alatta – elkerülhetetlennek tűnik, hogy napjaink popzenei kínálatában pontosan megkülönböztessük az egyébként is igen élesen megrajzolt határvonalak mentén különválasztható, vulgáris szórakoztató műfajokat a „felnőtt zenétől„. (Hozzá kell tennünk, ebben az összevetésben nem a megélt kor, sokkal inkább a belső igény, kulturáltság, megszerzett műveltség, befogadóképesség révén válik bárki felnőtté.) Megkülönböztetésre pedig azért van szükség, mert a létrehozott értékek mércéjét nem a lemezkiadó főkönyvének adatai, vagy a rádió és tévéadók nézettségi mutatói, esetleg a bulvársajtó népszerűségi listája alapján állíthatjuk fel. Zoránék sem a slágerpiac, a fogyasztói igények, a ”rádióbarátság és sztárcsinálás" világában alkotnak. Behordják a stúdióba a gondolataikat, érzéseiket, emlékeiket, véleményüket – s mivel hiteles művészi és előadói képességek birtokában vannak –, ezekből születik a mű, amelyet ne keverjünk az egyszer használatos poplemezek közé.
É.B.