Nyomtatás

Bankó Ügyfélmagazin
2001. december

Érdemes igényesnek lenni

Negyven éve a hazai zenei élet meghatározó egyénisége. A Metró együttes indulása óta nagyívű, páratlanul sikeres életutat járt be. A legendás, az ország előtt sztárokat formáló Ki mit tud? első díjasa, a zenei hőskor táncdalfesztiváljainak rajongásig kedvelt előadója. Az első százezret meghaladó példányszámban elkelt kislemez készítője. A szóló karrier példátlan sikerét 14 díj, köztük a Liszt Ferenc díj, az Arany Európa Díj, az Arany Zsiráf Életműdíj és 19 lemez kiadása jelzi. Sztevanovity Zorán az ünnep öröméről, az alkotó igényességéről és új lemeze sikeréről nyilatkozik.

– A Karácsonyhoz mindenkinek gyermekkorból eredő személyes kötődése van. Mit jelent az Ön számára ez az ünnep?

– A karácsony megkettőzött ünnepet jelent családunknak. Belgrádból származó elsőgenerációs emigránsok lévén, megtartjuk a pravoszláv vallás szerinti ünnepeket is. A naptárak eltéréséből adódóan kétszer van lehetőségünk, hogy gyermekeinkkel együtt közösen örüljünk a Karácsonynak, mert a pravoszláv Karácsony napján, január 6-án is ünneplünk. Ennek persze mindenekelőtt a gyerekek öröme ad jelentőséget, de általában is fontosak számomra az ünnepek, mert arra kényszerítenek, hogy megálljunk ebben a rohanó világban és azokra figyeljünk, akiket szeretünk és akik szeretnek bennünket.

– Az alkotók többnyire tartózkodnak attól, hogy maguk jelöljék meg a műveikkel követett irányzatot. Az Ön által képviselt stílus azonban filozofikus hangvételével nem nagyon hasonlítható másokéhoz.

– Valóban nem nagyon könnyű meghatározni azt a stílusirányzatot, amelyet követünk, már csak azért is, mert a szerzők, akikkel együtt dolgozom, a zenei irányzatok nagyon széles spektrumában mozognak otthonosan, s talán a lemezek egyik erőssége éppen a zenei stílusok széles tárháza. Ugyanez mondható el a dalok szövegéről is, Dusán a legmélyebb érzelmi rétegek érintésétől kezdve a családunkat érintő történetek megírásán át, a tréfálkozó, játékos szövegekig nagyon sokfélét írt már, de talán ez természetes is, hiszen annyi év alatt volt miről írni. A kategorizálás azért is nehéz, mert ezzel elkerülhetetlenül minősítem is a zenénket, és ettől, ha lehet, inkább tartózkodom. Mégis, ha irányzathoz kötném, az intellektuális rockhoz tartozónak érzem zenénket, legalábbis ezzel az igényességgel születnek dalszövegeink. A rock pedig öntörvényű, a belső megnyilvánulások zenéje, ellentétben a könnyebben emészthető dallamvilágú popmuzsikával. Mi nem minden áron akarjuk eladni a zenénket, nem célzunk meg korosztályokat, nem akarunk kedvébe járni külön a nőknek vagy a férfiaknak, a gyerekeknek vagy a felnőtteknek, hanem olyanoknak születnek a dalok, amilyeneknek azokat a legjobbnak érezzük, azzal az igényességgel, felelősségérzettel, amilyenre szükség van létrehozásukhoz, és aztán közben persze abban reménykedünk, hogy másoknak is tetszeni fognak. Különben a rockzene kifejezést sokan félreértik, kemény, „ütős" zenének tartják, holott, mint tudjuk, vannak nagyon szép rockballadák is. Kevesen tudják, de Dusán sok olyan igazi verset is ír, amelyekkel ritkán találkozik a közönség. Gáti Oszkár színművész két éve olyan önálló estet állított össze, amelyen a jól ismert dalszövegek mellett az ismeretlen versek is elhangzottak. Ezekben sok elmerengő, filozofikus, transzcendentális vonatkozású gondolat is megjelenik. Ez természetes is, hiszen az idő előrehaladtával, az érettebbé válással az ember egyre mélyebben gondolkodik, és mind több szempontot képes mérlegelni.

– Mivel foglalkozna, hanem zenész, előadóművész lenne?

– Akkor valószínűleg villamosmérnök lennék, hiszen eredetileg annak készültem, de a zenélés kedvéért abbahagytam az egyetemet. A műszaki tudományok iránti vonzalmam azonban megmaradt, nem kerültem tőle távol a gyakorlatban sem, hiszen a műszaki hozzáértést munkám is megköveteli, a hi-tech stúdióberendezések kezelésekor fontos azt tudni, hogy mit lehet kihozni egy-egy műszerből. Annak idején első erősítőinket is magunk építettük Dusánnal, aki szintén villamosmérnöknek készült, tehát napi kapcsolatban voltunk az elektronikával. Amúgy barkácsoló típusú emberek vagyunk mindketten. Már gyerekkorban közösen készítettük modelljeinket, vonatot, hajót, repülőt. Mindig erős késztetésem volt, hogy a kezembe kerülő anyaggal csináljak valamit. Az anyagok közül egyébként a fa áll hozzám a legközelebb. Ugyanakkor mindig érdekelt a matematika és a csillagászat is. A zenélés és a fizikai munkálkodás kettőssége és látszólagos ellentéte végigkísért életemen. Ez azért is fontos számomra, mert ebben a műfajban nagyon is a földközelben kell maradni, a mindennapi életben kell élni. Az ember szeret álmodozni és lélekben szárnyalni, de a napi élettel összekötő szálat nem szabad elszakítani.

– Van-e kapcsolata az OTP bankkal?

– Igen, már régi ügyfél vagyok, bankkártyáim mind az OTP banktól valók és kifejezetten jó a kapcsolatom azzal a budai bankfiókkal is, ahová járok. Az ügyintézőket – akik mind kedvesek hozzám – név szerint ismerem.

– Mi a véleménye a bankról?

– Nagy fegyverténynek tartom, hogy a korábban szinte hatóságként működő intézményből emberközeli pénzintézetté tudott alakulni az OTP bank. Az átalakítás bizonyára nagyon komoly munka volt a menedzsment számára. Látok némi hasonlóságot a helyzetemmel abban, ahogy a bank meg tudta tartani vezető pozícióját a bankszférában akkor, amikor a teljes fejlett pénzvilág megjelent az országban. A rendszerváltozást követően a világ élvonala megjelent a zenei életben is lemezeken és koncertekkel egyaránt. Nekünk a hagyományos közép-európai infrastrukturális helyzetünk és piaci lehetőségeink mellett kellett versenyben maradni a világ zenei élmezőnyével, mely nem ismerte az általunk kényszerűen megszokott korlátokat. egyenlőtlen versenyhelyzetben kellett helyt állni. Tíz év elteltével a szituáció stabilizálódott, kialakultak az erőviszonyok, és már látszik, hogy a magyar kiadványok és koncertek versenyképesek. A teltházas előadások, a nagy számban értékesített lemezek azt mutatják, hogy a magyar zenei élvonal itthon versenyben maradt a világ vezető zeneszerzőivel és előadóival. Az OTP Banknak – és ezért a párhuzam – nyilván hasonlóképpen kellett szembenéznie a kihívásokkal, ezért teljesítménye még jobb is, mint azoké a hitelintézeteké, amelyek fejlettként, sikereskén és komoly háttérrel léptek a magyarországi piacra.

– Szeptemberben jelent meg új lemeze. Hogyan értékeli az eddigi sikert?

– Kellemes meglepetés volt, hogy a CD már megjelenésének pillanatában harmadik helyre került a lemezkiadók által is hitelesnek elismert MAHASZ lemezeladási listáján. Azóta több héten keresztül volt első, és mostanában is a harmadik-negyedik helyen áll. Ez azért jelentős siker a számunkra, mert ezen a listán a legkeresettebb világsztárok is ott sorakoznak, így – a már említett, a műfajom sajátosságaiból és az egyenlőtlen verseny nehézségeiből adódó minden hátrány ellenére – valószínűleg már december közepére közel kerül az Aranylemezt jelentő, 15 ezres eladott példányszámhoz. A feltűnően gyors felfutás nagyon bíztató és erősíti azt a meggyőződésemet, hogy érdemes az embernek kitartania a maga által meghatározott színvonal mellett. A lemez sikere mindenekelőtt a szerzőket, a többféle stílust dicséri: Presser Gábor és Dusán igazán elemében volt, de úgy tűnik az egész lemez jó csillagzat alatt született.

– Az idei eseménydús év után mit tervez 2002-re?

– Valóban, 2001 megfeszített munkával teli esztendő volt a számomra. Volt benne tavasz- őszi turné, Illés-Metró-Omega koncert a Népstadionban, egész nyáron pedig az új lemez stúdiómunkálatai zajlottak, majd a CD kiadása és promóciója töltötte ki minden időmet. 2002 tavaszára lemezbemutató turnét tervezek, amelyen élőben mutatjuk be az új lemez dalait. Újabb lemez kiadását az új évben nem tervezem, erre általában két-három évente kerül sor. Szeretnék viszont sok időt tölteni a lányommal, sokat olvasni, színházba járni, meg még sok minden mást, amivel kapcsolatban az utóbbi években annyiszor volt hiányérzetem.

Horák Péter