Kanizsa
1990. november 2. péntek
„Néha kell a romantika”
Zorán a Nosztalgia Kávéházban
Kellemes orgánum, disztingvált előadásmód, biztos zenei tudás, igényes szövegű, jól megírt dalok. Ez jellemzi Zoránt, a Liszt-díjas előadóművészt. Talán ezért népszerű ma is. Nem ült fel mindenféle új divatnak. Zenei irányzatok jöttek és kimúltak ő megmaradt eredeti stílusánál. Jól tette. Ez illik egyéniségéhez.
Egy szál maga, egy szál gitárral lép a közönség elé. Nem sokkalja a hallgatóságát, nem őrjöng a színpadon. Megjelenít. Egyénien, szuggesztíven, magával ragadóan. Most is ezt tette. Műsorában néhány újabb dal mellett elsősorban régebbi slágereit énekelte korszerű zenei kísérettel, ám az eredetihez hű felfogásban.
Az Egészen egyszerű dal-lal kezdett. Amikor elénekelte a romantikát, felidézve szülőhazája tengerpartjának varázslatos hangulatát, már együtt lélegzett vele a közönség. A Ne várd a májust, és az Így is jót néhányan már vele dúdolgatták. Aztán egy José Feliciáno dallamot játszott akusztikus gitáron. Kitűnt, hogy mindent tud, amit ezen a hangszeren tudni lehet.
Háromszor tapsolták vissza, s előadás közben is szólt az ütemes taps. Valódi siker volt Kanizsán.
A fellépés előtt beszélgettünk.
– Általában milyen közönségnek énekel?
– Nagyon szívesen megyek főiskolások és egyetemisták közé, kellemes hangulatú bulikat csapunk együtt. Értik a dalaim szövegét... Kritikusok, mégis azonnal befogadnak. Hívnak középiskolások is, de hozzám hasonló korúaknak is énekelek, tehát széles a skála.
– Sokfelé hívják?
– Azok közé tartozol, akik elégedettek. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben csökkent az emberek szórakozási kedve, elég meghívásom van, nem panaszkodom.
– Meddig szeretne énekelni?
– Addig, amíg olyan tudok produkálni, amire igény van, amire az emberek rezonálnak.
– És ha nem énekel? Mit csinál?
– Kérdezze meg a széltől, mit csinál, amikor éppen nem fúj... Minden amit csinálok a zenével kapcsolatos. Ha van időm, a komputeremmel bütykölök, barkácsolok, de valamilyen formában ez is a zenével van összefüggésben.
– A családja hogyan éli meg a sok távollétet, a rendszertelenséget?
– Hála istennek, jól. Csak egészséges aggodalom van a feleségemben, hogy épségben hazaérjek. Hét éves Szandra lányommal együtt várnak otthon a fellépéseim után.
– Mit tart a mai zenéről, zenészekről, énekesekről?
– Nem szívesen beszélek másokról.. Mostanában sok tehetség tűnik fel, villámgyorsan, de sokuk ugyanolyan gyorsan el is tűnik. A mai zenészeknek nehéz a dolguk, mert óriási a konkurencia. Mi annak idején a hatvanas években, amikor indultunk, előnyösebb helyzetben voltunk, mert csak három együttes volt: az Illés, az Omega és a Metró. A mai zenészeknek könnyebbséget jelent viszont az, hogy kitaposott úton járnak, több a kiadó, a lemezgyár, és jó hangszerek vannak. Az a véleményem, hogy az értékes zene megmarad, és a tehetséges előadó is talpon marad. sok nagy név évtizedek óta tartja magát. Hogy a maiak közül ki tetszik? Talán a Rózsaszín Bombázók: igényes hangszerelésű, jó ízlésű zenéjük van – mondja, és siet a színpadra.
Zorán nem változik. Zenéje és szava őszinte és mértéktartó. Állócsillag a popzene égboltján.
H. M.