Békés Megyei Hírlap
1991. augusztus 3. szombat
Beszélgetőpartnerünk a popsztár
Zorán Sztevanovity a show-bizniszről, a beatvilágbeli rendszerváltásról, magánéletről
Neve fogalom a szakmában. A Metró együttes megalapítója, a „nagy generáció" zenei nemzedékének kiemelkedő alakja. Nemrég jelent meg Az élet dolgai című nagylemeze. Sorrendben a hetedik.
– Harminc éve van a pályán. Hogyan tekint vissza erre a három évtizedre?
– Nem vagyok nosztalgiázó típus, valószínűleg ezért nem tudtak eddig rávenni arra, hogy a Metro együttes újra fellépjen, koncertet adjon. Inkább a mai és a holnapi problémák foglalkoztatnak. Szerencsésnek tartom magam, mert a hivatásom egyben a hobbim, a szórakozásom, a kikapcsolódásom is.
– Az idei nyara is koncertezéssel telik?
– Nem, az idén ősszel koncertezem. Úgy vélem, időt kell adni a közönségnek, hogy megismerje a lemezen levő dalokat. Nagyszabású turnéra készülünk, sok vidéki nagyvárosban lépünk fel.
– Korábbi hat lemezét a Hungaroton adta ki, a legutóbbi a Rákóczi kiadó gondozásában jelent meg, a Neményi BMV támogatásával. Miért pártolt át?
– Többen kiléptünk a Hungarotontól, mert sem az anyagi, sem a stúdióviszonyok, sem a terjesztési feltételek nem voltak megfelelőek. Az összes többi cég jobbat ajánlott, a Rákóczi a legjobbat. A Neményi BMV Részvénytársaság pedig elvállalta a tévé-show szponzorálását is. Közismert, hogy ebben a műfajban igazán színvonalas produkció anyagi segítség nélkül ma már nem születik. A televíziós klipeknél valamilyen szponzor mindig jelen van, mert a tévé anyagi nehézségekkel küzd, nincs elég pénze a műsorokra.
– Volt-e rendszerváltás a popvilágban?
– Igen, de jóval előbb kezdődött meg, mint a politika és a gazdasági. Ez a műfaj a hatvanas évektől kezdve piacgazdasági körülmények között létezett, parányi kapitalista szigetként a szocializmusban. A természetes kiválasztódás törvénye szerint csak magunkra vagyunk utalva, és csak akkor tudunk fennmaradni, ha olyat produkálunk, ami versenyképes és vevőre talál. Az igazi változás akkor következett be, amikor a Hanglemezgyár, az Interkoncert és a Zeneműkiadó Vállalat elvesztette monopol helyzetét. Körülöttünk sok-sok független cég nőt fel, választási lehetőséget kínálva.
Ugyanakkor nehezebb is lett a helyzetünk, mert a környező országokban lezajlott változások miatt megszűnt a magyar popzene exportálhatósága; megszűntünk a rockzene nagyhatalma lenni Kelet-Európában. Ezzel párhuzamosan felerősödött a nyugati zene beáramlása, ami kivédhetetlen konkurenciát jelent a hazaiak számára. Az angolszász show-biznisszel nemcsak mi, hanem egész Nyugat-Európa sem tud megbirkózni.
– Mit tart a legfontosabbnak a magánéletben?
– Családpárti vagyok, nélkülözhetetlennek tartom a jó családi légkört, amelyben a szeretet dominál. Úgy vélem, hogy – ha az embernek szerencséje van – a család az egyetlen biztos pont az életben. Ez az egyik érzés, amely meghatározza a magánéletemet. A másik: a szeretet. Nem a vallásos értelemben vett, mindenáron, és feltétel nélküli szeretetre gondolok, hanem az okos, normális emberi szeretetre. Kifejezéséhez segítségre van szükségünk, mert a szeretetet nehezen tudjuk érzékeltetni. Sokan mintha szégyellnék, sután bánnak vele, igazán nem tudják kimutatni. Sok-sok dalunk azért születik, hogy ennek a nehezen kimutatható érzésnek formát adjon.
Újvári Gizella