Kristály
1986. március
Commodore szólamok
Zoránnal beszélgettünk arról, hogyan fér meg egymás mellett a zene és a számítógép.
– Milyen módon kerültél eloször számítógép közelébe?
– Egyik barátomnak volt egy VIC 20-asa, ott próbáltam ki eloször a számítógépet. Ezután sikerült kölcsönkérnem egy Commodore 64-est, innen már egyenes út vezetett idáig.
– Van saját számítógéped?
– Még nincs, de foglalkoztat a gondolat, hogy végre sajátom legyen, s mivel a Commodore típusú számítógépet ismerem, ezért 64-es vagy 128-as méretut vennék. Már elé sok programot összegyujtöttem ezekhez.
– Nem néznek furcsán rád, amikor eloadómuvész létedre ebben a „más világban" is jól érzed magad?
– A muszaki érdeklodés alapvetoen bennem volt, eloször villamosmérnöknek készültem, végül mégis zenész lettem. Általában úgy tartják, hogy a muvész a fellegekben él, a matematika, vagy egyéb „reál dolgok„ csak gátolják ot a szárnyalásban. Igen, voltak, akik nemcsak furcsán néztek, de kifejezetten gúnyolódtak rajtam. Az igazi muvész szenved, magas rendu idealisztikus dolgokban merül el. Én nem hiszek ebben, nagyon jól megfér egymás mellett a tudomány és a muvészet szeretete. Einstein is jól hegedült, rendszeresen házimuzsikát rendezett. Így sikerült lelki konfliktusomból kigyógyulni. Úgy érzem, igenis szükség van ezeknek a dolgoknak az ismeretére és az elektronika, ezen belül a számítógép igenis szorosan kapcsolódik a zenéhez. Nem vagyok a homloktörölgetos „én, a muvész” típus, egyébként is a toprongyrázás látszatát kelto muvészek úgy uniformizálódnak, mint akiktol el akarnak térni. Az a lényeg, hogy ki mit tesz le az asztalra.
– Mikor támadt az az ötleted, hogy a hagyományos eszközök nem elegendoek a zenéléshez?
– Amióta zenélek, azóta kisért a gondolat. Minden idevágó irodalmat elolvastam, hogy legalább hobbi szinten tudjak az e téren megjelent dolgokról. A számítástechnika ismerete ma már az alapmuveltség része, ezért nem is értem, miért kell errol annyit beszélni, és mindenkit meggyozni.
– Mi a véleményed a magyarországi számítógépes programról?
– Szerintem a gyerekeket játszani kel hagyni, meg kell engedni, hogy a számítógép közelében legyenek, amikor csak akarnak. Amelyik gyerek nem fullad bele a játszani vágyásba, hanem többet is szeretne, annak minden bizonnyal elojön a tehetsége, és szükségszeruen megtalálja a lehetoséget arra, hogy érdeklodésének megfeleloen továbbképezze magát. Ez persze nem mond ellent annak, hogy szükség van a kötelezo számítástechnikai oktatásra, hiszen meg kell adni a segítséget a kezdeti lépésekhez.
– Miért van olyan különbség a gyerekek és a felnottek számítógéphez való viszonyában?
– Az ismeretlentol való félelem a felnotteknél erosebb. Elsosorban nem akkor okoz gondot a számítógép, amikor már a kezdeti lépéseket megtették, hanem amíg ráveszik magukat, hogy leüssenek egy billentyut, vagy tudatosan olvassanak egy errol szóló cikket. A gyerek számára minden új technikai dolog kihívás, én például a LEGO-t is annak tekintem. Nemcsak játszani akar, hanem állandóan feladatot akar megoldani, úgyhogy nem sokat gondolkodik a számítógép újszeruségén, mindössze a megoldásra váró feladatot látja maga elott.
– Szükségesnek tartod tehát a számítógép megismerését, de mélyebb megismerésre gondolsz-e, mondjuk programozásra?
– Én úgy érzem, ha egy kicsit elmélyed benne valaki, az senkinek nem lesz kárára. Nevetségesnek tartom azt az autóst, aki elegánsan dicsekszik azzal, hogy még azt sem tudja, hol van autójában a motor, mert o bizony a legkisebb bajjal is azonnal szervízbe viszi a kocsiját. Ez a zenészre is érvényes. Ha egyáltalán nem ismeri a számítógépet, akkor nem tudja használni a szintetizátort sem.
– Van-e olyan barát, kolléga, akivel ezekrol a problémákról beszélni tudsz, aki hasonlóképpen gondolkodik?
– Igen, pl. Kóbor János, o szintén nyakig benne van a számítógép iránti lelkesedésben. Van egy Sinclair gépe, pontosabban most már ennek a legújabb változata, a QL. Stúdiójában mindennapi használati eszköz. De ott vannak a Szalay testvérek is – a Pantha Rei alapítói –, akik közül az egyik csillagász.
– Honnan jött a gondolat, hogy az iskolai zeneoktatásban szintetizátort használjanak?
– A Szabadfoglalkozású Zenei Eloadómuvészek Szakszervezetének elnökeként kapcsolatba kerültem zenei pedagógusokkal. Megtudtam, hogy milyen nehéz helyzetük van, mivel kevés az iskolákban a hangszer. Ekkor gondoltam arra, hogy az iskolák többségében lévo számítógép végeredményben potenciálisan sok-sok hangszert jelent. Ehhez már csak egy olcsó billentyuzetet kell találni, és hozzá kell csatolni a számítógéphez. Az ötlet addig foglalkoztatott, míg elhatároztam, hogy a Commodore 64-es számítógéphez kidolgoztak egy szoftvert, melynek segítségével a számítógépet a pedagógusok, szintetizátorként használhatják.
– Mit tud egy olyan komponálást segíto szerkezet, mint pl. a Music’s Kompozis?
– A magnó és e között az a különbség, hogy a magnetofonra fixen lehet rögzíteni, és ha meg szeretném a dallamot változtatni, csak felülírni lehet, míg ezzel a szerkezettel bármit kijavíthatok, hangonként változtathatom, és bármilyen hangszer hangján megszólalhatok segítségével. Pontosítani lehet az ütemet, hangokat lehet kicserélni, más szólamokat lehet rájátszani, több sávon lehet rögzíteni különbözo hangszerelésu dallamokat, pl. az egyszemélyes zenekar jelensége állt elo (One-Man-Band).
– Általában milyen elonye lenne a zenei komponálásnak?
– Az otthon kikínlódott anyaggal, pontosabban azzal a disc-kel, amin rajta van a megálmodott zenemu, bevonulok a stúdióba és rövid ido alatt elkészül a felvétel. A stúdióido nagyon drága, sokszor több hónapig is dolgozunk bent, mire elkészül a megfelelo kompozíció.
– Milyen minoségig fokozható a muzene?
– Félek, hogy ebben is túlkopás jelentkezik és remélem, hogy az akusztikus zene is visszanyeri régi fényét, mert pl. az elektronikus zene nem tud megfelelo klasszikus zongorahangot, senkinek sem sikerült ilyet szintetizálni. Csak ott szabad használni, ahol pluszt ad. Nyugaton olyan nagy volt ez a láz, hogy volt egy idoszak, maikor mindenhol csak elektronikus zene szólt. De már rájöttek arra, hogy amikor több hegedu szólalt meg egyszerre, akkor a zenészek mindig észrevették, hogy nem a klasszikus hegedu összhangot hallották, a hegeduhangok interferáltak, lebegés volt. Azóta visszatért az egyensúly, és oszintén remélem, minden a maga helyére kerül.
(ME)