Kurír
1998. május 5. kedd
Zorán Ünnepe
Az 1997-es évszám 1998-ban is aktuális és időszerű. Zorán a Budapest Sportcsarnokban mutatta be a tavalyi évszámot címként jelölő albumát, s persze a régi slágereket is elénekelte népes zenészcsapata társaságában.
Hogy a teltházas koncert igazi ünnep volt, arról már beszámoltunk, de az előadás utáni fogadás is igazán pompásra sikeredett. Ezen persze csak a külön meghívóval rendelkezők vehetnek részt, de köztük számos zenészbarát akadt, akik gratuláltak az est főszereplőjének.
Természetesen jelen voltak Zorán szülei, akikről a Volt egy tánc című Leonard Cohen dal szól Dusán irodalmi értékű fordításában. Az állandó alkotótársak közül nem csak a színpadon, hanem a bulin is megjelent Presser Gábor, akinek a napokban jelenik meg egy lemeze, amelynek dalait huszonöt éve írta egy vígszínházi produkció számára, de most a jelen rockénekesei adják elő. A darab, persze a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Megjelent Kaszás Attila is, aki vendége volt az estének, s most először állt életében rockszínpadon. Mint mondta, felejthetetlen volt tízezer ember előtt énekelni.
Nem lehetett nem észrevenni a két mutatós vokalistát, Magyar Hajnalkát és Faith Ildikót. A kemény rock világából érkezett gitárvirtuóz Sipeki Zoltán is ott falatozott a többiekkel, csakúgy, mint Horváth Kornél, aki valamikor dzsesszistának indult, s ütősökön közreműködött. Hogy a műfaji kavalkád teljes legyen, Szabó Tamás herflis a blues barátai számára lehet ismerős első-sorba. Eljöttek tovább Zorán színészbarátai, akik közül többen megállapították, Zorán olyan, mint a bor, minél idősebb, annál érettebb és értékesebb.
Talán kevesen tudják, hogy a koncertet – a sokadik alkalommal – azt a Bakacsi Béla szervezte, aki egykor énekesnek indult, s az első 1966-os táncdalfesztiválon döntős volt. Nem hiányzott a régi metrós zenészbarát, Frenreisz Károly sem. Megkérdeztük az ünnepeltet, hogyan tovább, s ő annyit válaszolt, lesz majd új lemez és koncert is, de időpontját még ő maga sem tudja. Elmondta még a BS terét szinte lehetetlen megszokni, az ember néha kiszaladna ijedtében, annyira nyomja a felelősség. De aztán marad, elvégre miatta jöttek ennyien.
Csak egyvalaki hiányzott a megszokott társaságból, Éva asszony, aki, ha igaz, hogy „kell ott fenn egy ország", akkor mindent látott és hallott, s a koncerten jelen lévő Szandra lányukkal együtt büszke volt a férjére.
Gréczy Zsolt