Mai Nap
1997. április 21. hétfő
Zorán vallomása
Koncert a feleség emlékére • Az élet dolgai • Szeretet és hit kell hozzá
A családi tragédia óta jókora idő telt el. Magára maradt, de nem egyedül. A fivér átölelte, a gyerek ránézett és megkérdezte: – Apa, fel tudsz nevelni? – Megpróbálom – így az énekes. A lélek szorítása azóta sem szűnt meg, őt nem lehet feledni. A szenvedésnél erősebb a hit, elérkezett a pillanat, amikor magányosan leült a szobában, elrendezte dolgait.
Menni kell tovább apáink útján, megtalálni ott fenn egy igaz országot. Magárhoz tért, mozgósította lelki és fizikai tartalékait. A turné előtt még gyötrődött: sikerül-e majd? Segítettek a barátok, ismerősök, idegenek. Személyes dolgairól ritkán szól az énekes. Ezen a különleges, sokunknak öntisztulást hozó estén megtette. Akár magánügy is lehetne, de ha valakit annyian és annyira szeretnek, mint őt, őszintének kell lenni. A szombat estét vallomással kezdte Zorán a műfaj szentélyében, a Budapest Sportcsarnokban: A koncertet felesége emlékére ajánlotta.
Az élet dolgai. Találóbb nyitószámot nem is találhatott volna. Mindannyian megértettük, ugyanarra gondoltunk. Majd az önfelismerés: A szerelemnek múlnia kell. Zorán Sztevanovity a magyar pop különleges személyisége, akit a kezdet kezdetén nem igazán ismertünk fel. A Metró-korszak idején azt hittük, ő is csupán egy a sok lázadó közül. Generációk óhaját énekli el, beatkörítésben. Már akkor is feltűnt a visszafogottság, az olykor irodalmi stílus. Ma már pontosan tudjuk, önálló útra kellett lépnie. Szerencsére megtette. A testvéri jó barát, Presser Pici az első pillanattól kitart mellette, Dusán pedig olyan szövegeket önt versekbe, amelyek mára sokunk hitvallása.
Akik ismerik Zoránt, tudják, kivételes képességű ember. Nemcsak a zene érdeki, hanem az elektronika, a csillagászat, asztalosmunka is. Műveltsége átlag feletti. A politika sem hagyja hidegen. Ráadásul rendkívül szorgalmas. Gyakori a turnék során, hogy leül szobájában, gitárját pengeti. Maximalista, elsősorban önmagával szemben.
1997 tavasza az ő esetében a köztes állapotot jelenti, valójában meglepetéskoncertet adott. A zenészéletben ez azt jelenti, noha új albuma nem készült, s csak ősszel vonul stúdióba, mégis színpadra lépett, s megmérettette önmagát. Programját úgy állította össze, hogy senkinek se okozzon csalódást. Műsorba kerültek a legendás dalok és ősrégi kompozíciók, amelyek mintegy felét áthangszerelték, a mába ültették át.
Mondani sem kell, a Zorán-hívők egybegyűltek a hívó szóra, az énekest telt ház fogadta. Ünnepi, együttérző hangulat. A klasszikus menedzser, Bakacsi Béla az estéhez illően öltözött, úri elegancia, napbarnított arc, fürkésző tekintet, a mindig mindenütt ott lenni, a helyzetet azonnal megoldani lelki állapotban. A bemelegítő dalok után visszafogott pillanatok következtek, a Flamenco-gitáros Sárközy Gergely elfogadta a meghívást, parádés önálló teljesítménye után megérdemelt vastapsot kapott. A színházi hangulatot nem zavarta meg a tízezres publikum, érvényesült kivételes technikája. Gyors váltás, rögtön James következett. Karácsony János gitáros-énekes jól ismert popfigura.
– Zorán – mondja – húsz éve önálló pályára lépve, bemutatkozó lemezét velünk, az LGT-vel készítette. Azóta is sűrűn találkozunk.
Ennek némileg ellent mond a dal, amelyet elénekel: Nem tehettem róla. Majd közelmúltban megjelent lemezéről adta elő: Ringass, ringass még A zenész boldog ember benyomását keltette, feleség, két leánygyermek, szentendrei otthon. Azt viszont jósolni sem volt hajlandó, hogy lesz-e még valaha LGT-koncert vagy sem. E témakörben bármi előfordulhat.
A nézők lankadatlan lelkesedéssel figyelték Zoránt: Hadd legyen, Üzenet, Kiáltás, Nem kell mindig. Kicsit váratlanul toppant be Presser Gábor, frenetikus köszöntés fogadta. – Jó estét mindenkinek. Eddig is hallgattam a koncertet a színpad szélén, mellett, alatt – tréfálkozott. Összecsapta a tenyerét néhány zenésztársával, leült hangszeréhez. Te majd kézenfogsz... – kezdte. Ezután James-szel és Zoránnal együtt jelentették dallamos formában: Ugye, mi jó barátok vagyunk. A betét végén még egy tuti siker: Valaki mondja meg.
Papp Gyula billentyűs ugyancsak megszokott előadó a Zorán-koncerteken.
– Ha ő hív, mindig szabaddá teszem magam, azonnal jövök. Szeretem azt, amit képvisel, a telt házas előadások láttán úgy tapasztalom, hogy mindezzel a közönség is így van.
A főszereplő beváltotta ígéretét, a dalok újképpen való megszólalása jelezte, más időket élünk. Újabb balladák következtek: Ha másképp szeretnél, Nem haragszom rád, Gyere velem, Boldog idő. Nem véletlenül adott lehetőséget arra is, hogy röviden a szponzorokról szóljon. Egyszerűen mecénásoknak hívja őket. A művész egy-egy találó mondat erejéig visszatért a nézők között helyet foglaló Dusánhoz. Noha testvérek között nem lenne rá szükség, mégis őszintén megköszönte az alkotó együttműködését. Lantos Zoltán hegedűművész következett, négy évig élt Indiában, tehetségét érvényesítette a popban is.
A koncert kezdete óta közel három óra telt már el, de nem fáradtunk. A végére maradtak a legsikeresebb dalok: Ahogy volt, úgy volt, Kell ott fenn egy ország, M kéne még, Egészen egyszerű dal. S az eredeti közreműködővel, Babos Gyulával a húsz évvel ezelőtti lemezről: Apám hitte. Minden közreműködő színpadon állt, plusz egy fő: Somló Tamás. Ha már éppen arra járt, beugrott a produkcióba. Így már hetvenöt százalékos az LGT jelenléte, csak a dobos Solti János hiányzott.
Az este véget ért, elindultunk hazafelé, az éjszakába, ki-ki a maga vagy éppen Zorán útján. A közönség szeretete végigkísérte ezen az estén a vallomást tévő Zoránt. Megtisztult előttünk, hittel erősödtünk. Köszönjük, művész úr.
Riskó Géza