Mai Lap
1992. március 4. szerda
Mi újság?
Zorán
– Ma ünnepli ötvenedik születésnapját, amelyhez sok szeretettel gratulálunk.
– Nagyon kedvesek, köszönöm. Egy kicsit zavarba is hoz ez a figyelem, hiszen én sokkal visszafogottabb vagyok, mint hogy ebből ügyet csinálnék. A születésnapért nem tesz az ember semmit, nem érdem, ha elér egy életkort. De nem akarom titokban tartani, boldog vagyok, hogy ma is azt csinálhatom, mint húsz-huszonöt esztendeje. S nem is foglalkozom a visszavonulás gondolatával. Meglepett, hogy milyen sokan köszöntenek. Megállítanak az utcán, telefonálnak, sokan küldtek táviratot és írtak levelet. Tőlük előzetesen is szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem tudom soraikat most megköszönni, de csütörtökön megkezdődik a nagy munka, reggeltől estig próbálunk.
– Együtt van már a banda?
– Hétfőn hazaérkezett Németországból a dobosunk, Brunner Győző, hétfőn pedig megjött Svájcból Schöck Ottó, a zongorista. Kedden este már találkoztunk, igaz, csak beszélgettünk, még nem zenéltünk. De mint kiderült, már mindenki hetek óta készül a régi dallamok felidézésére.
– Sikerült hangszert szereznie? Hiszen mint elmondta, a régi elektromos gitárját már eladta.
– Az Oroszlánbarlang segített, azaz Oroszlán Gyuriék, akik a hangszerüzletükből kölcsönöztek a próbákra és a március 21-ei Metró-koncertre egy gitárt. A legkedvesebb születésnapi ajándék, hogy nagyon nagy az érdeklődés a hangverseny iránt.
(sebes)