Bonton
1997. május
„Még mindig hiszek a dalban”
Harminc éve van a pályán. Ő az állandóság és az igényesség megtestesítője a felszínes, divatirányzatokkal átszőtt zenei életünkben. Sztevanovity Zorán július 12-én, szombaton este hét órakor a Petőfi Színházban lép fel. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
– Ön nagyon gyakran szerepel Veszprémben. Miért ragaszkodik annyira városunkhoz?
– Veszprém már a metrós korszakomban is kedvenc helyünk volt, mert itt nagyon jó közönsége van az intellektuális rockzenének. Ezért a turnéim állomáshelyei közé mindig belevesszük a várost, amelynek lakói szerencsére még mindig igénylik azt a fajta zenét, amit nyújtunk neki. Ezért mindig szívesen megyek a királynék városába.
– Ön annak a nagy generációnak tagja, amely a mai napig állandó és aktuális tud lenni az igencsak felhígult zenei életünkben, ahol az épp aktuális divat szerint jönnek-mennek a zenekarok. Mi lehet ennek a titka?
– Ezzel kapcsolatban csak sejtéseim vannak, jó lenne már egyszer tudni a valódi igazságot is.
– És mik a sejtései?
– Egyre tudok gondolni, mégpedig arra, hogy az emberek azt a folytonosságot és igényességet igénylik, amit már hosszú évek óta csinálunk, és amit a fülük mellett a lelkük is elvár tőlünk. Ebből az igényességből soha nem is akarok engedni. A mai korban ebben a szakmában sokan érhetnek el gyors sikereket, némi mozgással, különösebb zenei tudás és képzettség nélkül, de szerintem a közönség azt a fajta muzsikát díjazza jobban, amiben látja az értékeket. A sportcsarnokbeli nagy koncertem után meglepődve láttam, hogy mennyi fiatal volt ott, és talán ez is jelzi, hogy a mai generáció egy része is igényli az élő zenét. Egyébként már öt éve vannak mecénásaim (a Westel 900, az Aral és a Porsche Hungária), akik nélkül nem tudtuk volna létrehozni azt a produkciót, amivel például Veszprémben is fellépek, hiszen zenészbarátiammal együtt kilencen leszünk majd fenn a veszprémi színpadon. A műsorom majdnem olyan lesz, mint ami a Sportcsarnokban volt, csupán az akkori vendégeim nem lesznek most itt velem.
– Végezetül, mit üzen a veszprémieknek?
– Jöjjenek el a koncertre, a többit majd zenében megbeszéljük, mert én még mindig hiszek a dalban...
V. R.