Nógrád Megyei Hírlap
1997. április 23. szerda
Csongrády Béla jegyzete
Tavaszi „Hómadár”
Zorán-koncert a Budapest Sportcsarnokban. Mindenki az várta, hogy nosztalgiázó középkorúak, vagy náluk is idősebbek töltik majd meg a hatalmas arénát. Ha megtöltik?
Megtöltötték, és nemcsak az éltesebb korúak Az abszolút telt házas, sok ezres tömegben minden korosztály szinte arányosan képviseltette magát, bizonyítván, hogy a dallamos, igényes könnyűzenére a mai fiataloknak is van igényük. Sőt kulturáltan viselkedni is tudnak jókedvűen, füstfelhők és egyéb hókuszpókuszok nélkül is.
A nézőtéren nagyon sok volt a tolókocsi, a mozgássérült néző. Sőt egy láthatóan súlyos beteg – állandó oxigén-utánpótlásra szoruló ember bebugyolálva, fekve hallgatta, s valószínűleg élvezte végig a háromórás nonstop koncertet.
Egész biztos valamennyiüknek maradandó emléket jelent ez az este, a nehéz sorsra ítéltetettek a zene okozta örömökben, a lelki feltöltődésben teljes jogú embereknek érezhették magukat.
Mint ahogy nyilvánvalóan vigaszul szolgált e hangverseny – és az azt megelőző vidéki turné – sikere a főszereplő Zorán Sztevanovity számára is. Mint kiderült: az elmúlt évben vesztette el feleségét és most reá hárul leánygyermekének felnevelése.
E tragikus hír tudatában a közönség nagyobb rokonszenvvel viseltetett Zorán iránt, még inkább átérezte az elhangzott dalok szomorkás, de nem tragikus, optimista, de nem felhőtlen hangulatát, akár ő adta elő, akár vendégei – köztük Presser Gábor – tolmácsolták.
Ebben a helyzetben az öcs, Dusán Szövegeinek különös jelentősége volt, s az egykori közös nagy sláger, a „Hómadár" oly találóan hangzott. Hiszen egyszerre bántatos és derűlátó, elégedettséget és nyugtalanságot sugárzó.
Bár az eredeti műsorban nem volt benne, a közönség nem hagyta elmenni Zoránt és csapatát az „Apám hitte" nélkül. Az egyik ráadás ez volt a sok közül.