Pesti Műsor
1997. október 27. hétfő
Zorán 1997
Ezzel a címmel lát hamarosan napvilágot a szokásos három támogató – Aral, Volkswagen és Westel 900 – közreműködésével Zorán legújabb nagylemeze, amelyet a megszokott szerzők – Presser Gábor, Gerendás Péter, Sipeki Zorán és Sztevanovity Dusán – készítettek. Az előadót az új albumról kérdeztem.
– Túlságosan benne vagyok még a munkában ahhoz, hogy véleményt mondjak róla. Kell egy kis idő, amíg kellőképpen eltávolodom az alkotástól. Most még nem nagyon látom a fától az erdőt. Sok minden menet közben jut eszébe az embernek, ami esetleg még jobbá teheti a dalokat. Az aprólékos munka sokszor a határidők módosulásához vezet, mert az alkotótársammal együtt nem akarok semmiféle kompromisszumot kötni. Ezzel együtt van bennünk egy ösztönös vágy, hogy soha ne ismételjük önmagunkat. Ugyanakkor nincs kedvünk kilépni a saját bőrünkből. Ez a két erő egyszerre hat, és bizonyos értelemben egyensúlyban kell tartani őket. Fontos, hogy megmaradjon a hitelesség, de legyen egy kis változás is. Ez a lemez nem az 1997-es évről szól, hanem úgy általában rólunk – 1997-ben.
– Hogyan érzi magát Zorán 1997-ben?
– Elég rapszodikus életet élek, és olykor bizony hullámzanak az érzelmeim. Dusán a szövegekben mégis mindig eltalálja, hogy engem éppen mi foglalkoztat. Persze, az azért soha nem volt jellemző ránk, hogy teljesen közvetlenül beszélnénk a privát dolgainkról. Ez a lemez mégis olyan vallomás lesz, amelyet azért el lehet mondani sok ember előtt is, és részleteiben talán többen magukra ismernek. Ez nagyon fontos számunkra.
– Az új albumot is lemezbemutató koncert követi majd?
– Igen. A jövő tavaszra tervezünk egy országos turnét, amelynek a záróakkordjaként a Budapest Sportcsarnokban játsszuk el az új album néhány dalát. De addig még sok tennivalónk van.
– Mit szól ahhoz, hogy mostanában a dallamos zene egyre inkább a háttérbe szorul?
– Nem szívesen kritizálom az utóbbi idők divatos stílusait. Még él bennem az emlék, hogy amikor mi kezdtük, sokan túl egyszerűnek, szinte primitívnek tartották a zenénket. És a külsőségek – mint például a hosszú haj – iránti ellenszenv még a jobb felvételekkel szemben is érzéketlenné tette a kritikusokat. Ezért vagyok én is nagyon óvatos, amikor véleményt kell mondanom. A mai fiatal zenészek munkái között is vannak érdekes, számomra nagyon is élvezhető szerzemények. A tehetséget minden alkotásban megérzi az ember, bármilyen műfajról legyen is szó.
G. Tóth Ilda