Vas Népe
1998. október 8. csütörtök
Táncolni kellene a Zorán-dalesteken
A legszebb persze az volna, ha egy szál gitárral áthatnánk a férfit, aki romantikus tájakon, például tengerparton sétálva venné elő magából a csendes lamentálás dalait – milyen igazságokra jutott hitről, szerelemről, hogyan látja sok-sok tapasztalattal a háta mögött az élet dolgait, de hát e kicsi Magyarországon nincsen tenger, és Zorán főleg nem videoklipeket készít, hanem szívesen ad elő tisztes publikumnak, mint amilyen összegyűlt kedden este a sárvári Tinódi Gimnázium tornacsarnokában. Egy-két újtól eltekintve a régi, ifjú és idősebb szíveknek egyaránt kedves nóták szólaltak meg a kamarakoncerten, ahol Zoránt mindössze három társ kísérte. Köztük egy fantasztikus kisugárzású figura (Horváth Kornél) dobokkal, esőfával, csörgővel és más hangulatkeltő hangszerekkel dolgozott kitűnően. Különös érdeme a Zorán-produkcióknak, hogy nemcsak koncertként vagy hanganyagként képzelhetők el, hanem egyebek között táncestként is, ahol a dalok nem egyszerűen a történések hátterét adnák, hanem inspirációkat a léleknek, merre érdemes lépni, és merre nem. Mert mi mást lehetne csinálni komolyan, ha tényleg választ akarnánk kapni például arra a kérdésre: „Mond, hány perc az ünnep?", mint megölelni és tartani egy kicsit a karunkban akit szeretünk, vagy táncolni vele emlékeztetőül, mert lehet, hogy holnap már messze jár...