Ádám
1981. június
Hiszek a dalban, a szerelemben
Mesélj nekem a Zoránról – kértek ábrándozó szemű lányok, zenét kedvelő ifjak, határozott tekintető nők, kíváncsiskodó olvasók, levélírók és e különös hangot elítélő és kedvelő férfiak. Zorán-rajongók és közömbösek, fiatalok és öregek.
Hát legyen...
Olyan emberről mesélek igaz történetet, aki nem született magyarnak, mégis a Duna-Tisza táján, a Bakony erdejét és a Balaton vidékét vallja hazájának. Első gondolatait még nem tudta magyarul formába önteni, mégis a mi nyelvünkön énekel a szerelemről, a barátságról, családról, a világ ügyes-bajos dolgairól. Zorán teljes neve szinte lényegtelen, mert csak így ismerik őt Budapesten, Moszkvában, Münchenben és Belgrádban, a televízióban és a lemezalbumokon, nemkülönben a pódiumon. Mégis leírom a teljes nevét: Zorán Sztevanovity. Hétéves korában került Budapestre. a számára idegen környezet zavaró hatása csak fokozta a körülötte levő értetlenséget. Nem sokáig, mert öccsével, Dusánnal észrevétlenül, hihetetlen gyorsasággal tanult meg magyarul. Az idegen szó hamarosan új anyanyelve lett. Ma már magyarul számol, gondolkodik és álmodik. Életének minden mozzanatával, rezdülésével magyarnak érzi és vallja magát. De szereti és tiszteli őseit, akiktől örökölte fegyelmezett természetét, lángoló érzelmi világát.
Eleinte a család volt mindene. Öccse Dusán, egyben barátja és partnere nemcsak a gyermeki csínytevésekben, hanem később a népszerű dalainak megkomponálásban is. Édesanyja állt közelebb hozzá, talán őt szereti jobban, mégis apja hitéről, bölcsességéről énekel, mert mindig is neki mondta el titkait, tőle kér tanácsot, ha bajban van és neki újságolja el elsőnek az örömhírt.
Kilencéves múlt, amikor száguldó biciklizése közepette észrevette, hogy nemcsak a bringázás van a világon, hanem létezik olyan emberke, akit Máriának hívnak és kék a szeme, csilingelő a hangja és boldoggá teszi őt, ha kerékpárjának vázán viheti. Az első rejtett puszi, és megremegett Zorán kezében a kormány, torkában dobogott a szíve, a lány arca pedig kipirult. A kislány mégsem a Zorán biciklijét választotta, és amikor kiderült, hogy Máriának egy másik fiú tetszik, Zorán nagyon elszomorodott. Bánatában kerékpárjával bejárta a budai hegyeket és szomorúságát elpanaszolta Dusánnak. Fájt a csalódás? Biztosan. Akkor is, ha ebben a korban a szerelem még nem igazi, hanem olyan, akár a többi gyerekes ügy.
Eddigi életében lényeges szerepet játszik a szerelem, mégsem főszereplő ez az érzés. Nem volt sokszor szerelmes, és bármennyire is annak látszik néha (és még többen annak hiszik): nem a női szíveket tipró típus. A mindent elsöprő nagy lángolás a nő iránt ritka esemény életében. Amikor csalódott, iszonyúan fájt, és ez a fájdalom létrehozott egy új dalt, egy slágert. Amikor boldog volt, boldogságát is elénekelte ország-világnak.
Tizennyolc éves, és őt is eléri a diákszerelem Az imádott osztálytársnő az érettségi után azonban máshoz megy férjhez. Zorán nem érti, hogy miért, csak azt tudja, hogy nem őt választották. Ma már másképp látja a dolgot: ő nem is lehetett volna férj, hiszen még csak siheder legényke volt. Ez a szerelmi történet tragikusan végződik, mert a kislány, azaz akkor már fiatal asszony két hónappal a gyermekszülés után eldobja magától az életet. Zorán ekkor találkozik először a halállal. Ha rágondol, vagy valami miatt eszébe jut, ma is iszonyú emléke.
A naptár a mesében és a valóságban is 1963-at mutat. Esténként a fél ország a televízió képernyője előtt ül és a Ki mit tud?-ot figyeli. Három nap egy esztendő a mesében, és Zoránt ugyanilyen gyorsan megismeri az ország. Sokan izgulnak érte, de akadnak ellendrukkerek is. Zorán győz és egy csapásra népszerű lesz. Régi barátai elhagyják, új ismeretségeket köt, amelyek barátsággá fejlődnek. Sok a barátja, de amolyan testi-lelki csak az öccse, Dusán. A Metró zenekar vezetője lesz, s ahogy maga vallja, nem született hősnek, mégis e korszak egyik közismert egyénisége. Igen, a Metró a kor egyik legnépszerűbb beat-együttese (tagjai: Schöck Ottó, Frenreisz Károly és a Sztevanovity-testvérek, akiket úgy ismer meg az ország, mint: Zorán és Dusán).
Az iskolában legjobb barátjának hitte Beszédes Antalt. A húszéves érettségi találkozón derült ki, hogy Zoránnak a többi osztálytársa is ugyanolyan kedves, mint Anti volt. Az őszinte barátságot a napi munka öröme és fáradtsága, a mélyebb emberi kapcsolat teremti meg. Sikerek és kudarcok kovácsolják baráttá az ismerőst, a kollégát, a munkatársat. Persze nem azért lettek barátok, mert egyazon zenekarban játszottak, hanem éppen hogy fordítva történt: csak barátokat fogadott a zenekarába. Ma viszont, a „profi világban", nem a barátság dönti el, hogy ki a jobb dobos, a még jobb gitáros.
Kopik a barátság és kopnak a barátok, aminek hiába kerestük az okát, nem kaptunk rá egyértelmű választ. Zorán mindig hitt az emberekben, szerette őket, talán emiatt is csalódott jó néhányszor. De ezek a csalódások nem ingatták meg hitében. Az egyik barátja háromszor hagyta őt cserben s – akár az igazi mesében – Zorán háromszor bocsátott meg neki. Nem haragszik, csak tudomásul veszi, mint amikor a szerelemben csalódik. Fáj, hogy a nő megcsalta, vagy elhagyta, de ha becsületesen csinálja, akkor sem a férfinak, sem a nőnek nincs joga megharagudni. A kegyes hazugság a szerelem egyik kelléke, de nem lehet alapja nő és férfi kapcsolatának. Egy hangulat okozta félrelépés nem szakíthat félbe egy igazi kapcsolatot.
Vallja, hogy a férfiak esendően szemérmesebbek, mint a nők. Egy igazi férfi nem meséli el szerelmi kalandjait a világnak, egy nő inkább dicsekszik és mondja, mondja, mondja...
A családi élet köteléke talán szorosabb Zorán meséjében, mint általában az emberek életében. Mégis úgy érzi, hogy mindig önállóak voltak és ma is azok, mert a szülők minden szabadságot megadtak neki és Dusánnak is. Nem szigorral, hanem szülői szeretettel kötötték őket a családhoz. És a szeretetnél nincs jobb kapocs! Szeretet nélkül nincs nevelés, rosszul esik a munka, keserű a barátság, iszonyúbb a fájdalom és kisebb az öröm.
Zorán eddig kétszer ijedt meg a haláltól. Először akkor, amikor a csónakja felborult a Dunán és az áradat egy kikötő alá sodorta. Másodszor pedig, amikor betörték a fejét és tetanuszmérgezést kapott Az orvosok már lemondtak róla, de akik szerették, azok nem. Meggyőződése, hogy a szeretet hozta vissza az életbe.
Fizikai idealistának mondja magát. Hogy mit ért ezalatt? Érdeklik a technikai újdonságok, istene a művészet és a tudomány. Mindkettő igyekszik meghódítani a természetet, s bár mind a művészet, mind a tudomány ennek érdekében mindent elkövet, sohasem tudja elérni célját. Legfőbb Hadúr a természet. Nemcsak csodálja és szereti a borzongatóan szép tájakat, a vadul hömpölygő folyókat, égre törő sziklákat, csillámló villámokat, hanem féli is azokat. Félelme tiszteletet szül benne a természet iránt.
– Babonás ember vagyok – mesélte nevetve. És magyarázta, már-már tudományosan: – Ha az ember sikert arat, vagy valami nagyon jól sikerül az életében, akkor akarva-akaratlanul megnézi, hogy milyen ruhában volt, mi volt a zsebében, hogy tartotta a kezét, mit mutatott a naptár, milyen a csillagok állása. Érthető, hogy igyekszik máskor is úgy tenni, s ha kell, megvárni a csillagok jó állását. De ez már inkább játék.
Itt a mese, de ne fuss el véle, mert nincs vége. Zorán ezt a mesét maga futja be sok gonddal és örömmel, sikerekkel és kudarcokkal, csalódással és beteljesült szerelemmel, rajongók százezreivel és közömbösökkel, barátaival és irigyeivel. S tegye még sokáig, jó egészségben.
Ráczalmási György