Elit(e)m
1998. március
Zorán
Liszt Ferenc-díjas előadóművész. A magyar rockzene napjainkig húzódó történetének kiemelkedő egyénisége. Harmincöt éve van a zenei pályán. 22 éves szólista. Kellemes hangján, szívet megdobogtató nótáit minden korosztály szereti. Olyan nagy népszerűségnek örved, hogy bárhol koncertezik az országban, mindenhol teltház, órási taps fogadja – még mindig...
– Mi a siker titka?
– „Nem tudom, de ha tudnám sem árulnám el!" – válaszolta Zorán.
Művész Úr diplomata szüleivel, öccsével gyermekként került Belgrádból Budapestre. Így az első kérdésem ebből követezik:
– Könnyű volt-e elsajátítani sokak által nehéznek, de szépnek mondott magyar nyelvet és jelentett-e problémát a magyar nyelvtudás hiánya?
– A szüleink meglehetősen nehezen sajátították el a magyar nyelvet, sőt még most is „keresgélik" a szavakat. Én és az öcsém, mivel kisgyerekek voltunk, viszonylag könnyen és gyorsan megtanultuk a magyart. Dusán, aki három évvel fiatalabb nálam, mire iskolába ment, már szépen beszélte a nyelvet. Nekem kicsit nehezebb volt, ezért az első osztályt magántanulóként végeztem el.
– Honnan a zenei indíttatás?
– A zenével való kapcsolat benne volt a család levegőjében, mert a papám jól tangóharmonikázott. A szomszédban pedig lakott egy zongoratanárnő és a szüleink beírattak hozzá. Így már gyermekkorunkban kezdett kibontakozni a zene, illetve a zenélés iránti érdeklődésünk. Később, – ha visszagondolok – a kor szele volt. A hatvanas évek elején vált divattá a gitározás és mi a gimnáziumban elkezdtük játszani az akkori legismertebb külföldi slágereket. Ebből a diákzenélgetésből indult el az egész és fokozatosan komolyabbá vált. Máig kinyomozhatatlan és felderíthetetlen, hogyan ívódott be az életünkbe olyannyira, hogy az egyetem a zene áldozatává vált.
– Abbahagyta az egyetemet?
– A tanulást és az intenzív zenélést nem tudtam összeegyeztetni. Akkorra a Metróban rajtam és a testvéremen kívül már mindenki profi zenész volt. Az iskola miatt több bulit le kellett mondanunk, amit a többiek nem jó szemmel néztek, hiszen azzal, hogy otthon voltak, nem kerestek egy fillért sem. A Műszaki Egyetem harmadik féléve után döntenem kellett.. A zenélést választottam!
– Megbánta?
– Nagyon sokáig eszembe se jutott, hogy megbánjam, inkább sajnálom, hogy nem fejeztem be az egyetemet. Azért hasznát vettem annak, amit az egyetemen megtanultam. A mai napig megmaradt érdeklődésem a műszaki-elektronikai dolgok iránt.
– Az utóbbi években tavasszal turnézni indul. Fárasztó az utazgatás?
– Szeretek turnézni, kellemes a társaság és jól érezzük magunkat. Kikapcsolódást jelent. Itt hagyom a várost, amely a nagy rohanásával számomra sokkal megterhelőbb, mint a turnézás.
– Mit szól ehhez a család?
– Belenőttek. Szandra lányom akkor született, amikor már számomra ez az életforma megszokottá vált. Tudomásul vették, hogy bizonyos egyeztetésekre van szükség a családi programok megvalósításához.
– Mik a tervei?
– Újabb és újabb zenei ötleteim a koncertezéssel kapcsolatosak, a színpadra irányulnak. Pillanatnyilag a jövő év április 24-i Sportcsarnokbeli fellépés foglalkoztat.
– Mikor láthatjuk Miskolcon?
– Mindenhova szívesen megyek, ahova hívnak. Remélem, a következő tavaszi turnémon találkozhatom a miskolci közönséggel.
Tóth Éva