Létra
1993. május 2. vasárnap
Sz. Z.-nek: Tenyerünkbe adtad
Jó hogy eljöttél a hangot
nekünk adtad bútor
reccsenését konyhatűznél gyufa
sercegését tenyerünkbe adtad
szemed hogy megnézhessük és
mi vízben fürödtünk míg
neked fújta a szél kövér
arcával gerincbeteg fák
lehámló csuháit.
–Patti-
Persze, elfogult vagyok. Hiszen ő az, akibe egymást követő generációk tagjai folyamatosan szerelmesek, már vagy 30 éve.
Március 23., Szombathely, BDTF, Díszterem... Jött a Zorán... Jött a hang, az is a Zor(r)án... Ezt a kis fricskát biztosan ő is megbocsátaná, hiszen neki is kellemes meglepetés volt, hogy a várt érdeklődés kb. háromszorosát tapasztalta. Fentebb említettem: elfogult vagyok, de azt hiszem, aki ott volt, mindenki nagyon jól érezte magát, szóval, jó volt a koncert. Fél-play-back volt a muzsika, a gitár és az ének élőben ment. Zorán egy szál gitárral is megtudná teremteni a kellő hangulatot, de így még érdekesebb volt. Ilyennek képzelem az egykori Metró-klub légkörét. Nem volt rövid, mégis annak tűnt, mert az ilyenféle programokból sohasem elég. Megjegyzem, a tea sem volt utolsó, és majdnem kiengesztelődtem Somló Tomi kicsit félrecsúszott „jelentése" miatt. Zoránnal valószínűleg még találkozunk, már aki eljön a májusban megjelenő új nagylemez bemutatójára.
-W. E.-