Jászkun Krónika
1998. április 21. kedd
Egy este Zoránnál
Reneszánszát éli a hatvanas évek zenéje
Ha a csillárokon nem is (hiszen a szolnoki Városi Művelődési Központ színháztermében nincsenek ilyenek), de még a lépcsőkön is ültek a múlt héten csütörtökön este Sztevanovity Zorán Liszt-díjas zeneszerző, énekes nagy sikerű koncertjén.
Zorán, ahogy egy egész ország csak így a keresztnevén emlegeti, ugyanannak a hatvanas évekbeli hazai nagy beatgenerációnak illusztris személyisége, mint Koncz Zsuzsa, vagy Tolcsvay László, akik szintén a közelmúltban koncerteztek ugyancsak telt ház előtt Szolnokon. Zorán sajátos zenei és énekstílusával még nagyobb tömeget vonzott, s nemcsak kortárs rajongói, a hajdani Metró együttes zenéjén felnőtt mai negyvenesek-ötvenesek hallgatták végig legújabb és régi slágereit, hanem nagyon sok tizen-huszonéves is jegyet váltott a koncertjére.
Hogy mi a siker, az érdeklődés titka? Zorán úgy véli, nehéz lenne megfejteni az okot.
– Viszont nemcsak nálunk tapasztalható a hatvanas évek zenészeinek, ha szabad így fogalmazni, reneszánsza, hanem az egész angolszász világban – jegyzi meg. Ugyanaz a korosztály, mint a miénk ma is koncertezik, s ugyanolyan tömegeket vonz mondjuk Paul Simon, Eric Clapton vagy Paul McCartney, mint annak idején a hatvanas években. Talán azért, mert az a zene, amin felnőttek az akkori nemzedékek, valahogyan generációsan tovább öröklődött. A szülők által a gyermekek is megismerték a hatvanas évek muzsikáját. Nagyon sok generáció fedezi fel magának például a Beatles együttest, ami azt bizonyítja, hogy azok a dalok nem évültek el.
– Talán szerepe van ebben annak is, hogy a fiatalokat, vagy legalábbis egy részüket, nem elégíti ki a monoton „zörgő, dübörgő" értelmetlen zörej, hanem fontos a dal szövege is, illetve annak egysége a zenével. A hatvanas években íródott dalok versként is megállják a helyüket.
– Én is azt tapasztalom, hogy a fiatalok egy része nagyon nyitott, s fogékony a gondolatra. Filozofálgatnak, politizálgatnak, elmélkednek az élet nagy kérdésein, s az az intellektuális rockzene, amit mi művelünk, megragadja őket. Hiszen ezek a dalok nem egy bizonyos korosztályhoz szólnak. Mindenféle témák, történetek, általános emberi viszonyok szólalnak meg bennük, amiket ugyanúgy átélhet egy ötven-, mint egy húszéves. S ugyanúgy észreveszik a fiatalok a hazugságot, az álságot világunkban és emberi kapcsolatainkban – sőt a tizen-, huszonévesek talán még jobban képesek a tisztánlátásra – mint az idősebbek. A zenei ízlés tekintetében én nem érzek nagy különbségeket a korosztályok között. Persze tudom, és elfogadom, hogy van egy olyan réteg, amelyik másfajta zenét kedvel, de olyan nagy jelenleg a választék, hogy mindenki megtalálhatja benne a neki leginkább tetszőt, s ebbe a széles választékba miért is ne tartozhatna bele a mi nemzedékünk, a ma már ötvenesek zenéje.
– Nem fárasztó a sok koncert így az ötödik X-en is túl? Ráadásul személyes tragédia is érte.
– Feleségem halála nagyon súlyosan érintett, s a kislányomnak is nagyon nehéz elviselni a gyakori távolétemet. Ennek ellenére úgy érzem, semmivel sem fárasztóbb ma koncertezni, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Azt hiszem, még nem jött el a kopási időszakom, minden koncerthez próbálok valamit hozzátenni, tovább csiszolni a dalaimat. S amíg megvan az emberben az alkotókedv, s amíg a közönség jó szívvel befogad, érdeklődik, addig mehet tovább „a játék".
Amit ha nagybetűkkel írnánk Zorán egyik új dalát is jelenthetné tavaly ősszel megjelent új lemezéről.
Tál Gizella