2003. május
Tizenegy dal
Retrospektív recenzió 2003-ból
A nyolcvanas évek elejére Zorán népszerűsége a csúcsra érkezett. A gyors egymásutánban kiadott három szólóalbumnak és a médiában tetőző Zorán-hullámnak köszönhetően milliók ismerték és szerették meg dalait, és mindeközben az is kiderült, hogy nem múló, egynyári divatról van szó. Zorán jelenséggé, „nemzeti kinccsé” változott. A zajos népszerűség és ünneplés közben kevesen vették észre azt az alkotói megtorpanást, amely a harmadik lemez után következett, amelyről a negyedik album, a Tizenegy dal is árulkodik, és amelyről utólag tudjuk, hogy csaknem tíz évig hátráltatta Zorán pályáját.
A megtorpanásnak vélhetően egyszerre voltak belső és külső okai. A debütálás érzelmi és művészi hőfokát nyilván nem lehetett folyamatosan fenntartani, az újabb és újabb szerzők és előadótársak bevonásával elképzelt „növekedési pálya” íve sem emelkedhetett már tovább. A Zorán III. albumon megvalósult művészi szintézisnek nehéz volt bármiféle folytatását elképzelni. Mindemellett Zoránnak és csapatának valahogyan át kellett vészelni azt a dermesztő közéleti légkört is, ami a nyolcvanas évek elején ereszkedett Magyarországra, és amely nem egy pályatársat – például Cseh Tamást és Bereményi Gézát – egyenesen átmeneti visszavonulásra kényszerített.
A három év hallgatás után kiadott Tizenegy dal vélhetően az egyetlen járható úton indult el, amikor az intim, bensőséges témák feldolgozását állította a középpontba. Az alkotócsapat szorosan összehúzódott. Az LGT műhelyének szerzőin és a korai Zorán-lemezeken közreműködő Babos Gyulán kívül Bródy János írt dalt az albumra. A Ne várd a májust talán bármelyik másik számnál egyértelműbben beszél arról a kialakult helyzetről, melyet a többi dalban halmozódó belső feszültségek is érzékeltetnek. Az előadásmód, például Zorán visszafogott, olykor a szorongás határát súroló énekstílusa is híven tükrözi, milyen körülmények között készült a nagylemez.
A tizenegy dal közül több is a közönség kedvére tér vissza Zorán koncertjein, ám a lemezt a mai napig sem lehet felszabadultan hallgatni. Ez természetesen nem von le a produkció művészi értékéből, sőt, a maga nemében ez az album kimagasló Zorán életművében. A poptörténet ismer néhány nagylemezt, melyek különös fogékonysággal sugározzák vissza születésük korszakának tűnékeny, az utókor számára nehezen felfogható áramlatait. A Tizenegy dal ezek közé tartozik. Pontosan arról szól, hogyan lehet az életben mindent, a félelmet, a szorongást, a csalódottságot is muzsikává, művészetté lényegíteni.
Porosz Péter