1998. december 1. kedd
Átverve
Megvettem a Hozzám tartozol című Zorán-válogatáslemezt – és hatalmasat csalódtam. A Kék asszony valóban gyönyörű így, unplugged, Zoránnal, de aztán...
Mikor hallgattam, először meglepődtem, hogy a Mária volt a vigadóbeli koncertfelvetelről van kimásolva, de gondoltam, valamiért nem tetszett nekik az Édes évek-en megjelent változat. Elég béna a végén a taps lekeverése, de sebaj. Aztán jött a Vasárnap délután... megint csak a Vigadóból. Na, itt már leesett a tantusz, miről is van szó – és nagyon elszomorodtam.
Mint tudjátok, Zorán első öt szólólemeze, amiken a klasszikusok nagy része található, még a Hungarotonnál jelent meg, a vigadóbeli koncert és a későbbi lemezek már a PolyGramnál, mint ahogy ezt a válogatást is a PolyGram adta ki. Nyilván nem akartak fizetni a Hungarotonnak, ezért vannak a lemezen koncertverziók. És hogy ne lógjon ki nagyon a lóláb, hogy a spórolás koncepciónak tűnjék, a késői, már a PolyGramnál megjelent dalok is koncertváltozatban kerültek rá a CD-re, csak azok a dalok szerepelnek az eredeti stúdiófelvétellel, amelyek nem jelentek meg koncertlemezen. No de ki hallott már olyat, hogy egy best of lemez nagyrészt élő felvételekből álljon? Legfeljebb egy-két különösen jól sikerült koncertváltozat fér fel egy best of-ra. Itt viszont...
Művészi szempontból ez a válogatás teljességgel félresikerült. Az ember azért veszi meg ezt a lemezt, hogy elmerüljön Zorán szerelmes dalainak bensőséges világában. Hát erre itt nincs lehetőseg. Nemcsak a számok közti (le- és felkevert) taps zavar. Egész más ezeknek a daloknak a hangulata az eredeti stúdiófelvételeken, mint tíz-tizenöt évvel később, színpadon eljátszva. Mások kísérnek, más az előadásmód, egész más érzéseket hordoznak az élő felvételek, mint az eredetiek. Ez egy koncertlemezen nem zavar, szeretem mindkét élő CD-t, ha azokat felrakom, éppen azért rakom fel, hogy kicsit beleéljem magam a Zorán-koncertek hangulatába. De egy válogatáslemez, főleg egy ilyen válogatáslemez másról kell, hogy szóljon. Ezeket a dalokat itt én úgy akarom hallani, ahogy annak idején megismertem, ahogy belémégtek.
Másodlagos szempont, de számít: gondolom, többen vagyunk úgy, hogy Az élet dolgai-ig csak LP-n vannak meg a Zorán-lemezek. Az utóbbi években megjelent ugyan az első három lemez CD-n, a Tizenegy dal pedig éppen a héten fog kijönni – csakhogy nekem az újdonságokra is alig-alig futja, nem fér bele, hogy az LP-n amúgy is meglévő lemezeket CD-n is megvegyem. Ezért is örültem annak, hogy lesz egy ilyen válogatás, ami tartalmazza a jó részét azoknak a daloknak, amik nekem oly sokat jelentenek. És erre kiderül erről a válogatásról, hogy gyakorlatilag élvezhetetlen. :(((
Spóroltak a PolyGramnal, és ezzel megfosztották a vásárlót a mű élvezetétől. Úgy érzem, átvertek, bepaliztak. A füzeten belül ugyan feltüntették, hogy melyik dal honnan származik, de a legtöbb boltban celofánba van csomagolva a CD, az ember nem fér hozzá a füzet belsejéhez. Másrészt fel sem merült bennem, hogy nagyrészt Az elmúlt 30 év... anyagát akarják más csomagolásban rámsózni.
A borító különben szép, ízléses, és a mai viszonyokhoz képest csak kevés helyesírási és tipográfiai hiba van rajta. Azt ugyan továbbra sem értem, miért sajnálják a kiadók azt a pár ezer forintot korrektorra, de erről a „jó lesz így is, vidékre, parasztnak mindegy" hozzáállásról már írtam a 50mlo lemez kapcsán.
Amit még nem értek: hogy maradhatott le a lemezről a Könyörgés? Biztos mindenkinek más-más dal hiányzik, de a Könyörgés-nek annyira rajta kell lennie egy ilyen válogatáson, hogy érthetetlen, miért is maradt le. Igaz, nem javított volna a helyzeten, nyilván az is a vigadóbeli felvételről került volna rá...
Mondjuk, azt el tudom kepzelni, hogy a Hungaroton a saját kiadványainak védelme érdekében nem járult hozzá a korábbi dalok kiadásához. Na de akkor nem kellett volna megcsinálni ezt a hibrid válogatást – vagy ha mégis, akkor húszcentis, vérvörös betűkkel rá kellett volna nyomtatni a hátsó borítóra, hogy „VIGYÁZAT! KONCERTFELVÉTELEK!" És akkor az embernek van lehetősége átgondolni, adjon-e pénzt egy ilyenért.
Bánom már, hogy ezt a lemezt megvettem, sokallom egy dalért es a borítóért egy teljes CD árát. Nem is lesz sokáig nálam: a Kék asszony-t átveszem, aztán beviszem egy antikváriumba, és megpróbálom becserélni valamelyik Zorán-sorlemezre. Még mindig én jártam jobban: csak szomorú vagyok, de legalább nem kell szégyellnem magam. Nekem nem.
Dotis