2003. november
Gyémánt és arany
Retrospektív recenzió 2003-ból
A Metrónak volt nagylemeze és koncertlemeze, a zenekar lényegét azonban az a számtalan kislemez ragadja meg legpontosabban, melyek a hatvanas évek óta kallódnak a zenei antikváriumok polcain. Több kísérlet történt ezek gyűjteményes kiadására, de egyik sem hozott maradéktalan sikert. A Gyémánt és arany című kislemez- és ritkasággyűjtemény egyelőre az utolsó esemény ebben a négy évtizede húzódó történetben.
Kiknek készült ez a lemez? Minden bizonnyal vannak – ha nem is túlságosan sokan –, akik szívesen megvásárolják, és meghallgatják egykori kedvenceiket (például az Édes évek, a Gyémánt és arany, a Hómadár című nótákat), CD-játszóba helyezhető változatban is. Talán még fontosabb lenne viszont az az – igaz, még az előzőnél is szűkebb – társaság, akik kutatói gényességgel szeretnének megismerkedni a Metro archívumával. Sajnos számukra a kiadvány nem sokat nyújt: a szerzők nevén és a közreműködő zenészek erősen hiányos listáján kívül a borító semmilyen értékelhető információt nem tartalmaz, még a dalok eredeti kiadásának éve is hiányzik róla.
Ellenben van a lemezhez mellékelt füzetben dedikált zenekari fotó, van benne slágerlista-újságkivágás és bevezető esszé Bródy Jánostól. És persze ott vannak a dalok: 22 felvétel a Metro indulásától kezdve a zenekar tündöklésén át egészen Zorán esztrádstílusú kallódásáig, majd a szólópálya előszobáját jelentő nótákig.
Talán mégis a nosztalgikus zenehallgatás élménye a legfontosabb? Ha így gondolkodunk, az én javaslatom az lenne, hogy szülessen végre egy olyan kiadvány, amely nem a „Metro összes kislemeze" stílusban jön létre, hanem igényes szerkesztési munka eredményeképpen azt a 10-12 nótát tartalmazza, melyeken valóban nem fogott az idő vasfoga. Melyek ezek a nóták? A szólópályára lépett Zorán már több figyelemreméltó kísérletet tett egyes Metro-dalok továbbéltetésére. Elég az Édes évek nagylemezre, Az elmúlt 30 év... koncertlemezre, esetleg a kilencvenes évek második felének koncertprogramjában szereplő néhány Metro-dalra (Hómadár, Egy szót se szólj) gondolnunk. Azt hiszem, ezekből kellene kiindulni.
Porosz Péter