Ha volt valaha Zorán-lemez, amelyik megjelenésekor „felrobbant” a CD-játszóban, akkor az Így alakult volt az. Ezen az albumon olyan energiák munkálnak, melyek a legritkábban mutatkoztak meg Zorán szólópályáján. Az általában diplomatikus, disztingvált tartalom és előadásmód itt valami egészen másnak adja át a helyét. Az Így alakult eklektikus és energikus alkotás, mely nem mentes a zenei, szövegbeli, sőt képi agressziótól sem.
A lemez, illetve annak több dala rendkívüli sikert aratott. Ez a fogadtatás valószínűleg annak az elképesztően felfokozott közhangulatnak volt köszönhető, amely 2001–2002 táján uralkodott el Magyarországon, és amelyre az album maga is reagált. Amíg két évvel korábban Zorán még szolid iróniával tudott megemlékezni arról, hogy mi zajlik „a színfalak mögött”, addig 2001-es műsorában már maró gúnnyal énekelte el Az én időmben-t, és Sohase higgyetek a szemeteknek jelszóval szabályos ellenpropagandát indított a korlátolt és korrupt hatalommal szemben.
Az idő fogja eldönteni, hogy az Így alakult említett dalainak felhevülése tartós művészi érték-e, de gyaníthatjuk, hogy évek távlatából ezek a számok inkább kordokumentumként lesznek majd izgalmasak. Órához, naptárhoz kevésbé köthetők, ezért tartósabbnak ígérkeznek a címadó nóta, a Nincs más, Az én időmben és a Mondd, hogy mindig így lesz majd értékei, melyeket a Universal Music kiadó és a Tom-Tom stúdió időszakában stabilizálódott zenészcsapat (köztük Sipeki Zoltán, Horváth Kornél, Borlai Gergő és a hangmérnök Paczári Károly) közreműködése is nagyban segített megteremteni.

•	Nyomtatóbarát változat