Nők Lapja
1979. január 21. vasárnap
Nagylemez – félidőben
A zeneszerző megírta a zenét, a szövegíró a verseket, úgy tűnhet, kész a Zorán III. nagylemez anyag. A neheze azonban csak most kezdődik, fel kell venni a lemezt. Ez több részletben történik. Először nyolcsávos magnóra felveszik a zenei alapokat, amire később az előadó ráénekel.
Ebben a munkába leskelődtem bele négy napon keresztül, Presser Gábor segítségével. Szörényi Levente és ő írták a zenét, Dusán Sztevanovity és Bródy János a szövegeket. Presser egyben a lemez atyamestere is, ő hozza össze a „nagy csapatot", a legjobb billentyűsöket, gitárosokat, dobosokat.
Regelenként telefonon ébresztik egymást, és irány a Lumumba utca, a filmgyár zeneterme. Jó nézni, ahogy a magyar popvilág különböző egyéniségei együtt dolgoznak. Zorán Sztevanovity a keverőszobában ül a hangmérnökök mellett, és hallgatja a motívumokat kétszer, háromszor, tízszer. Igazi munkahangulat. Többszöri játszás a zongorákon, gitárokon, mire a legmegfelelőbb minőségben hangszalagra kerül a dallam. A dobot habszivacsból készült kuckó veszi körül, a zongorista fején fülhallgató, ezen keresztül hallja a másik hangszert. A keverőszobában jó néhányszor hallani: „Vegyetek le a Jánoskából!„, „Adjatok rá többet!”
Milyen is lesz a lemez? Hangvétele, szövege ugyanúgy problémafeszegető, meditáló, mint az első kettőé volt. Szóval olyan „zorános".
Eltelt négy nap, és az anyag félidőben van. A következő alkalommal már felveszik az éneket. Ezután a munka már a lemezgyári présekre vár.
Kép és szöveg: Szebeni András