1999. október 18. hétfő
Majd egyszer...
Jó kis lemez ez, persze én elfogult vagyok, ezt előre kell bocsátanom. Mindenesetre akkor jelent meg és arról szólt, amiről nekem akkor és ott szólnia kellett.
A borító is tetszik. A jegygyűrű Zorán ujján itt is kicsinykét túldimenzionált, de talán ez az egyetlen dolog, ami zavar. (Na meg az, hogy a kazettás változatnál a kazetta aljánál lévő borítórész folyvást begyűrődik-szakad-jaj.) Amúgy számomra a legjobban sikerült lemezborító egyértelműen a Hozzám tartozol. Nyilván van marketingkoncepció abban, hogy a művésznek kell a borítora kerülnie – de én jobban szeretem, az ötletesebb, egyedibb borítókat. De nem elkanyar!
Nem akarnék én itt dallamokat, dalszövegeket elemezgetni, főleg mert nem is értek hozzá. Szubjektív érzelmeim a dalokkal kapcsolatban: nagyon szépen kíséri a dallam és a hangzás a szöveget, ahogyan annak lennie kell.
A szövegek pedig meglehetősen egyetemlegesek, azt hiszem, minden valamennyire felnőtt, érzelmeket megélő emberhez szólnak.
Van egy (két, három, sok, de most egyről beszélnék) nagyon fontos mondat a lemezen, amit mindenképpen meg kell említenem:
tedd az asztalra a lábad és hagyd a politikát
Hát ez az, ami miatt különösen szeretem a Zoránt. Nem is akarom ragozni, mert kénytelen-kelletlen összehasonlításokat tennék más előadókkal.
A politikai hovatartozás szerintem is a szavazófülkékre kell, hogy korlátozódjon... :-))
Aztán meg az a mondat, hogy
jó lesz egyszer majd
Vannak percek, amikor ez a mondat segít, visz át rossz helyzeteken. Még ha mézesmadzag, akkor is.
És hogy egy kicsiny negatívságot is: én a Hajózni kell-t és a Te is szólalj meg-et egyáltalán nem szeretem. Kicsit lapos, zeneileg nekem semmi különös és a szöveg is sztereotipikus. De cáfoljatok meg.
(Ja, az Emlékek báljá-t alig ismerem, ugyanis a kazetta sajna úgy van megcsinálva, hogy walkmanben csévélést igényel a meghallgatása. :-(()
Ennyire futotta. Most látom csak, hogy én csak hallgatom, hallgatom, szeretem, de igazából nem tudom megfogalmazni, hogy miért is. Pedig azt hittem, hogy nem is olyan nehéz...
Lappantyú