Holnap este 12 ezren hisznek majd a dalban. A Budapest Sportcsarnok ad otthont a koncertnek, ahol a magyar rockzene színe-java fellép a gyűlölet ellen, a megbékélés és az ország sorsának jóra, s nem jobbra fordulása érdekében. Az eseményre minden jegy elkelt, így a szervezők, Böjte Józseffel az élen, már arról gondoskodtak, hogy a kint rekedtek kivetítőn nézhessék a színpadon történteket.

– Milyen feladat egy ekkora esemény megrendezése?
– Szerencsére olyan előadás lesz ez, mint egy opera – mondja Jancsó Miklós. – A zene szinte önmagát rendezi. Annyi bizonyos, nem törekszünk a látványosságra, aki eljön, ne számítson amerikai jellegű show-műsorra. A daloké a főszerep, s hogy Zorán száma nyomán higgyünk is bennük. Bensőséges hangulatot szeretnénk varázsolni a koncert több mint két órájára.
– Úgy tűnik, ez egyfajta demonstráció is...
– Erre mit mondjak? A koncert szereplői, Bródy és Koncz, Zorán és Dés Laci, Gerendás Péter és Hobo, Deák Bill Gyula, Sebő Feri, Sebestyén Márta, Bornai Tibor, Mácsai Pál, Márta Pista, Jordán Tamás, Galkó Balázs és a Kaláka együttes képvisel egyfajta értékrendet, bár a névsor azt jelezné, hogy nem mindenki ugyanonnan érkezett. Az az igazi öröm, hogy mégis ugyanúgy gondolkodnak. Ami a demonstrációt illeti, ma már tudjuk, hogy akik az elmúlt négy évben hatalmon voltak, sok mindent elszúrtak. Változásra lenne szükség.
– Milyen következő négy évet remél?
– Hernádi mesélt egy anekdotát, amikor még kaszinóba járt. A krupié elengedte a pörgettyűt. Gyula barátom megkérdezte tőle, most piros lesz vagy fekete. Három másodperc múlva megmondom, mondta a krupié. Én is ezt tudom válaszolni. Olyan agymosás folyik az országban, hogy minden előfordulhat. Pedig nagyon nagy a baj a fejekben, s a gazdaságban még nagyobb. Úgyhogy, ha én most filmet csinálhatnék, az igen keserű lenne.

•	Nyomtatóbarát változat