Talán nincs is izgalmasabb időszak egy zenész életében, mint az új lemez készítésének ideje. Zorán, aki az elmúlt évet harmincéves jubileuma kapcsán elsősorban visszatekintéssel, összegzéssel töltötte, ezekben a napokban dolgozik vadonatúj korongján, így érhető, hogy nem egykönnyen tudott időt szakítani a beszélgetésre.

– Most vagyunk abban az ominózus fázisában a lemezkészítésnek, amikor a nulláról az egyre kell lépni. A stúdióban mindig az első dalok a legizgalmasabbak. Az első hangok leütése már el is dönti, hogy milyen lesz a lemez. Olyan ez, mint nálatok a premier: az elkövetkező hónapok hangulatát befolyásolhatja, hogy milyen volt a bemutató.
– Rólam sokszor mondják: „utolsó pillanatban vagyok", tehát hogy csak az utolsó percre leszek készen a figurával. Nálad is így van ez?
– Mindig így volt, és azt hiszem, most már így is marad. Jelenleg is úgy állunk a munkával, mint az előzőeknél. Mindenesetre valahol május tájékán szeretném megjelentetni a kész anyagot.
– Az eddig megszokott hangvételben?
– Minden alkalommal felmerül, mit tartsunk meg az előző felvételek tapasztalatai közül, és mi az, amin változtatni kellene. Én annak a híve vagyok, hogy attól a fő iránytól, amit évek óta követtünk és ami bizonyos értelemben, ha nagyon meg kellene határozni, bár nem szeretem a kategóriákat, akkor intellektuális rocknak lehetne nevezni, ne távolodjunk el, a szöveg nagyon fontos része a produkciónak. Rengeteg olyan jó zene létezik, ahol nem igazán fontos a szöveg – ez persze nem minősítés, ez tény. Mi nem akarunk a saját utunktól eltérni.
– Legutóbbi lemezed, Az élet dolgai a legszebb – szerintem.
– Most mégis több olyan hangszerelési fordulat és egyéb változás lesz a lemezen, ami megkülönbözteti az eddigiektől. Dusán szövegei eleve garantálják, hogy arról a hangulatról fogunk szólni, amiben most élünk. Lehet, hogy ugyanazokról a dolgokról ma már másképp beszélünk, mint tíz éve.
– Tudsz rá példát mondani?
– Például a szerelem. Amióta világ a világ, volt, van, lesz szerelem, de mindig másképp él bennünk. Voltak periódusok a múltban, amikor sokkal nyugodtabban éltek az emberek, és persze abban a nyugodt légkörben másképp szóltak a szerelmes dalok, mint ebben a rohanó világban. De még azt sem tudom, hány szerelmes dal lesz a lemezen, még nem láttam Dusán szövegeit. A dalok nagy részét továbbra is Presser Pici írja, de az utóbbi időben szerepeltek vendégszerzők is, akik igazán már nem is vendégek, mert hozzám tartoznak. Ilyen például Gerendás Péter, akit a harmincéves jubileumi koncertek kapcsán ismerhetett meg a közönség. Egészen máshonnan jött Závodi Gábor, az utóbbi időben ő írja Demjén Rózsi dalait.
– Hogyan kezdtek hozzá a konkrét munkához?
– Általában a zenei alapokkal kezdjük a felvételeket, és amikor a hangszerelésből már kiderül, hogy milyen miliő veszi körül a dalokat, akkor adjuk oda Dusánnak. Meg lehetne írni a szövegeket abban a fázisban is, amikor a szerző egy szál gitárral vagy egy zongorával eldúdolja neki. Talán ez lenne az ideális, de gyakorlatilag még soha nem fordult elő. Dusán a tényleges megszólaláshoz ír szövegeket. Ez jár a legtöbb munkával, de a legharmonikusabb eredmény is így születik meg.

•	Nyomtatóbarát változat