Zorán ma délelőtt beletenyerel a halhatatlanságba. A Rock Csillagok Falán mostantól ott látható a hazai könnyűzene kiválóságainak társaságában Sztevanovity Zorán kéznyomata és aláírása is. Ez szép és ünnepi, de ennél még szebb, hogy Zorán nem álló csillag, hanem élő csillag, magyarán, újabb és újabb produkcióval rukkol elő, változatlan kedvvel hallgatjuk, már vagy harmincegy-két éve.

Rövidesen jó okunk lesz kedvünket újra vele tölteni, ugyanis Zorán új, nyolcadik szólólemezének megjelenése teszi ma teljessé a belvárosi Rock City „tenyerelős" eseményét.

– Sejtelmes a három pont a lemez címében. Majd egyszer...
– Úgy érzem, ez a két szó sokat elárul arról, amiben pillanatnyilag élünk. Pillanatnyilag – úgy értem, már jó ideje. A három pont csak ráadás: majd egyszer, talán.
– Az új lemez bizonyosság, méghozzá most. Kik írták az új Zorán-dalokat?
– A tíz számból ötöt Presser Gábor, kettőt Sipeki Zoltán, akit zeneszerzőként még nem nagyon ismernek, de gitárosnak vérbeli profi. Egy dal a Pozsonyban élő szlovák zenészbarátunké, Pavel Daneké, egy másik Závodi Gáboré – ő Demjén Ferenc főzeneszerzőjeként közismert, egyet pedig magam írtam. A szövegeket, mint eddig mindig, ezúttal is Dusán jegyzi.
– Legutóbb négy éve jelent meg szólólemeze, ha nem számítjuk a tavalyelőtti harmincéves jubileumi albumát. Most a Majd egyszer... már csak CD-n és kazettán elérhető. Valóban nincs igény a hagyományos lemezre?
– Állítólag nincs túl nagy kereslet rá, párszáz darabért pedig nem éri meg matricát készíteni. Úgy tudom, a dorogi gyár, ahol a fekete lemezek készültek, már le is állt. Ennek ellenére úgy érzem, mesterségesen nyomták le a keresletet, mert alig hihető, hogy az országban egy csapásra mindenki áttért a CD-lemezjátszóra, és a régit kihajította. Ha pedig ma is sokan használnak hagyományos lemezjátszót, akkor keresletnek is lennie kell a fekete korongokra. Amerikából mostanában épp arról hallani híreket, hogy a mélypont után ismét élénkül a hagyományos lemezek iránti érdeklődés.
– A Majd egyszer... dalaiban megszólaló hangszerek közül melyik áll különösen közel a szívéhez?
– Négy hangszer határozza meg a zenei összhatást. Presser Pici egy csodálatos Bösendorfer zongorán játszott nagy kedvvel és sokat. Ő szólaltatta meg a tangóharmonikát is – ez is igazi! –, amely az eddigi dalaihoz képest most markánsabb szerepet kapott. Nagyon sok akusztikus gitárszólam hangzik el Sipeki Zoli előadásában, a dobosunk mellett pedig Horváth Kornél mindenféle ütőhangszert szólaltat meg kongától a különböző afrikai csingilingikig. Rajtuk kívül két számban Dés László fújja a szaxofont, és el ne felejtsem, Szabó Tamás ezen a lemezen is, mint korábban, sokat szájharmonikázik. Nagyon szeretem a szájharmonikát, egészen különös hangulatot varázsol elő a zenéből.
– Derűvel, optimizmussal beszél. Hogyan képes ma, ilyen gazdasági körülmények között egy rockzenész talpon maradni?
– Bizony, most nem tudnánk miről beszélgetni, ha nem lennének olyan támogatóim, mint az Aral, a Porsche Hungária vagy a Westel 900. Szerencse, hogy ma már léteznek olyan tőkeerős cégek, amelyek fontosnak tartják a kultúra önzetlen támogatását is. Csak az ilyen segítség tette lehetővé, hogy a klipek elkészítése mellett ősszel országos turnéra is indulhatok, amelynek csúcspontja a november 17-i, Budapest Sportcsarnokbeli koncert lesz, sok vendégművésszel.

•	Nyomtatóbarát változat