Egyszemélyes intézmény. Elég csak annyit mondani róla: ő a Zorán. Férj, apa és szülei nagyfia. Sokan el sem hiszik: maga is nagypapa már. 53 éves. És sok-sok album boldog tulajdonosa.

1977
„Nekem nem elég a zene,
nekem nem elég a szó,
nekem csak az elég,
hogyha előadható..."
– A szólóénekességre Presser vett rá 1976-ban. Az ő érdeme, hogy Dusánt meggyőzte, írjon a bátyjának verseket. Így kezdődött. Ehhez a lemezhez fűződik életem majdnem tragikus kimenetelű balesete. Kissrác korom óta barkácsolok. Kaptam egy fűrészgépet. A fölvételek idején nekiálltam ágyat készíteni. Elkalandoztak a gondolataim, és a körfűrész majdnem levágta a kezemet. Utólag bevallom, bár az én nevem áll a lemezen, mégis James (Karácsonyi János – a szerk.) játszotta föl klasszikus gitáron a Szépek és bolondok című dalt, hiába készültem, s tudtam szinte álmomban is.
1978
– Remélni sem mertünk ekkora sikert. Szinte napok alatt elkelt az első lemez első sorozata. Nagy szeretettel fogadták. Nekünk meg annyi mondandónk volt még, hogy szinte azonnal nekiültünk a következőnek.
„A megváltó álmokból annyi maradt,
mint komputeragyban egy ujjlenyomat,
Mert elhittük a józanság hitét,
Beszéltünk magányról, küldetésről,
Jeleket szűrtünk ki csillagfényből,
Hogy elfeledjük a közvetlen veszélyt..."
– Ennek a lemeznek magánéleti titka? Volt. Duettet énekelek rajta egy színésznővel. Tarján Györgyinek hívják. A feleségem volt.
1979
– Már összeszokott csapatnak számítottunk, kialakult a munkastílusunk. Egy nap, amikor Pici leült a zongorához, hogy elpötyögtessen egy dallamot, és kérdően rám nézett, tudtuk, ez jó, ez kell. A hozzá való szöveg, vagy legalábbis az ötlete, viszont az istennek sem tudott megszületni. Meleg volt, nyár volt; sétáljunk! – Döntöttünk. Elindultunk az álmos, kihalt utcájú vasárnap délutánba. Amikor hazaértünk, Dusán már szinte az ajtóban mondta a pontos szöveget:
„Vasárnap délután a város meghal egy kicsit,
És valahogy sápadtabbak a kirakatok,
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik,ee
és néha érzek egy régi illatot..."
1982
Csodálatosan indul az év. Január másodikán megszületik, Szandra, Lévai Éva és Sztevanovity Zorán lánya.
– Érte szoktam le húszévnyi dohányzás után a cigarettáról. Furcsa, de nem éreztem áldozatnak. Közben jött a hír, hogy Sylvie Vartan műsorára tűzte az Apám hitte című dalomat. Először örültem, hogy egy világsztárnak is tetszik. Amikor meghallottam – kedvem szegte. Képtelen volt visszaadni Dusán fontos szövegét és Pici zenéjének ritmusát, hangulatát. Mégis sikere lett vele. Ezt a dalt ‘76 tele óta minden koncertemen elénekelem. Ha akarnám, se tudnám kihagyni: követeli a közönség.
„Apám hitte az otthon melegét,
apám hitte, az ünnep örömét,
apám hitte az apja örökét,
s úgy hiszem, ez így volt szép."
1987
„Jó így,
ölemben ma még jól elférsz,
s a kerek földnél többet érsz,
és minden álmom benned él."
A lemez borítójáról Szandra tekint a „szép" holnap elé. A két lemez közötti szünetben Zorán és Presser megcsinálják a magyarországi segélykoncertet, több millió forintot juttatva a bevételből az éhező afrikai gyerekeknek.
1991
Szinte minden lemezéről megszólal egy nagyon személyes hangvételű dal.
– A Volt egy tánc című számot meglepetésnek szántuk. Bár féltünk kicsit, nehogy fájdalmat okozzunk bele a mamáéknak. Közben pontosan tudtuk, ez nemcsak az ő történetük. Az egyik szokásos vasárnapi ebédnél leültettük őket a magnó elé. A kezükbe adtuk a szövegeket, és elindítottuk a magnótekercset. Sírtak, talán feloldó sírással. Reméljük. Büszkék „kicsi fiaikra", mi pedig őrájuk – ezt talán könnyebb leírni, elénekelni.
„És a vonatok indultak sorra,
És a fiú az ablakban állt,
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák,
Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed,
Mi lesz veled, ha csatában jársz..."
1995
– Lassan mi hárman, Dusán, Pici és jómagam elválaszthatatlanok leszünk. Majdnem mint a házasok. Becsüljük, szeretjük egymást, és senkivel sem tudunk úgy veszekedni, mint egymással. Ez jó veszekedés. Az ügyért. Most, hogy elkészült a legújabb lemez, mint mindig, kicsit félve ajánlom. Ne döntsenek elsőre. Hallgassák, ismerkedjenek vele. Mint egy új bútorral az otthonukban. Biztos, ha meglelik az igazi helyét, mindenkinek jut egy szívéhez szóló dal.
„Talán egy nap, egy hét, talán egy év,
amíg változtatni még nem merek,
aki most vár, aki riadtan kiszáll,
az vissza többé nem talál,
az elveszett"



Ezt mondták róla...
– Rettentően jól öregszik. Minél idősebb, annál fontosabb dolgokat mond ki – Kern András
– Szimpátia árad belőle, kisugárzása van – Hernádi Gyula író
– Nem illik hozzá a popsztár fazon, sokkal inkább úrifiú – Kánya Kata színésznő, gyerekkori játszótárs
– Sosem volt csak egy korosztály kedvence – Frenreisz Károly
– Hozzá érdemes mérni magát az embernek – Sándor Pál filmrendező
– Valahogy mindig őriz egy titkot – Tordai Teri

•	Nyomtatóbarát változat