Harminc éve a csúcson van. A könnyűzenében ezt kevesen mondhatják el magukról. Miben rejlik a titok? – kérdeztük Zorán Sztevanovityot kaposvári koncertje után.

– Mázlim van, mert a munkám a kedvtelésem is. S ezt nagyon élvezem. Nem érzem kemény melónak; annak ellenére, hogy az. Sose néztem magamat kívülről, csak azt tudom, amit belülről átélek, az pedig nem változott. Ahogy múltak az évek, tettem a dolgomat, s ehhez mindig remek partnereim voltak. Dusán, aki a mai napig is a szövegíróm és Presser Gábor, aki a szóló pályafutásomtól kezdve mellettem van. A titok talán abban van, hogy távol tartottam magam a divathullámoktól. Sohasem próbáltam olyat csinálni, ami éppen az aktuális közönségigényt elégítette ki, hanem inkább olyat énekeltem, ami iránt érdeklődtek az életet egy kicsit komolyabban vevő emberek. Minden egyes produkció egy új megmérettetés, ezért nem lehet a babérokon ülni. Változik a közönség, új generációk jönnek. Ennyi év után már ez szempont, s ha fel van téve a mérce, illik azt átugrani. Ez pszichikailag is komoly megerőltetés.
– Hogy éli meg egy zenész-énekes a mai politikai változásokat? Zorán soha nem tudott játéka lenni „mindenféle szélnek"...
– Tudatosan próbálom megőrizni művészi önállóságomat. Ez sikerült a korábbi rendszerben is. Miért ne sikerülne most, amikor eléggé képlékeny minden? Ezeknek a daloknak akkor teljesen más lenne az értelmük sokak szemében, ha én valamilyen párt színeiben lépnék színpadra. Akkor minden egyes sorhoz hozzá lehetne csapni azt a plusz politikai értelmet, amit egy-egy párt hordoz magában. Szerintem a dalokon keresztül kellene igazán politizálni, hiszen a dalok sok esetben többet mondanak el, mint bármilyen hivatalos kiállás. Az más, ha valakinek az a szándéka, ambíciója, hogy politikus legyen.
– Ötvenedik születésnapján megszámolta-e, hogy hány lemeze jelent meg?
– Nem. De lehet, hogy hamarosan megteszem. Nem tartozom azok közé, akik ilyen kerek évforduló kapcsán túlzottan hátratekingetnek, és számba veszik, hogy mit tettek le az asztalra. Én mindig arra gondolok, ami jön.
– Készül már a következő lemez?
– Most még korai erről beszélni, hiszen májusban jelent meg az utolsó, ami valószínűleg karácsony táján már aranylemez lesz. Most egy másfél éves kifutási időt akarok adni neki. Iszonyú méretű a kínálat. Sok zenekar sok CD-je jelenik meg. Egy ekkora kínálatban bevezetni, ismertté tenni a dalokat, már sokkal nehezebb, mint korábban.
– De a Zorán név ajánlólevél is.
– Azoknak csak, akik eleve érdeklődnek a zeném iránt. Az ember viszont van annyira hiú, hogy szeretné, ha mások is megtudnák: létezem.
– Kaposváron sokan voltak kíváncsiak, s a hatszáz forintos belépő ellenére telt ház előtt énekelt a városi művelődési központban.
– Egy-egy turnén mégis milliós deficit van. Az Aral, a Volkswagen, és a Westel-900 a három mecénásom. A belépő árából pedig presztízskérdést csináltam. Kíváncsi voltam arra, mennyiért lehet engem megnézni. Azért jutott ez eszembe, mert egy átlagos étteremben 450-500 forintos ételek vannak. Lassan egy pörkölt áráért meg lehet nézni egy énekes-zenészt. Akkor úgy gondolom, hadd legyen nagyobb esemény az élő koncert egy pörköltnél. Amellett, hogy a deficit csökkentése is cél, önbecsülésem diktálta ezt. Nem engedhetem meg magamnak, hogy összemérhető legyek a pörkölttel.

•	Nyomtatóbarát változat