Zorán hívei töretlenül optimisták – és nem tanulnak. Arra a csoportra feltétlenül vonatkozik az állítás, akik a koncert kezdete után még várakoztak az Ifjúsági Ház kapujában valamiféle csodában reménykedve, hogy esetleg ők még beférnek a zsúfolásig telt nagyterembe. A jelenet nem ismeretlen, hiszen Zorán két esztendővel ezelőtt adott utoljára koncertet Szegeden, s akkor is többen rekedtek a falakon kívül.

Természetesen nem a rajongók bosszantására találták ki a szervezők a ritka koncertezést, hanem az igényesség és a megfizethetőség kényszerítette ki, hogy Zorán viszonylag elvétve indul koncertkörútra. Amikor azonban nekivág az országnak, akkor viszont méltó produkcióval; talán nincs is más előadó Magyarországon, amelyik kilencfős zenekart utaztat. Így a népes társulatnak, no meg a páratlan Meyersound cuccnak köszönhetően valóban CD-minőségben szóltak Zorán régi és új dalai az IH-ban szombaton megtartott „Majd egyszer...” című lemezbemutató koncerten.

– Ugyan még tart a koncertkörút, de biztos sokat gondol egy jóval nagyobb koncertre...
– Természetesen, hiszen készülünk november 17-én, a Budapest Sportcsarnokban tartandó nagykoncertre, ahol gyakorlatilag a turnén is hallható műsor megy majd, némi bővítéssel. Lesz néhány vendég: meghívtam Presser Gábort, az új lemezen van egy duettünk, melyet végre élőben adhatunk elő. Rajta kívül valószínűleg még Kern András is ott lesz...
– Hé ‘67...?
– Hogy ez a dal menni fog-e, azt még nem tudom, ugyanis a koncert hetében négy napig folyamatosan próbálunk, s akkor tisztázzuk a részleteket, többek között, hogy mely dalok kerülnek be a műsorba. Kern Andrást azért hívtam meg, mert az utolsó lemezét közösen készítettük, Presser Gábor és Dusán a szerzők, s én voltam a zenei rendezője az albumnak. A nagykoncert meghívott vendégei között Gerendás Péter is szerepel, s van még két-három művész, akikkel most tárgyalok, éppen ezért nem mondom a nevüket. Egyébként szándékosan nem szerepelnek a plakátokon a meghívott vendégek, hiszen szeretném, ha kialakulna egyfajta bizalom az ügy iránt, hogy ha legközelebb – valószínűleg két év múlva, ugyanis ennyi az egészséges sűrűség – ki lesz írva, Zorán-koncert a BS-ben, akkor mindenki tudja: jó a buli.
– Az új lemezek között is szándékosan van négy év szünet?
– Nem, a mostani szünet a 30 éves jubileumi koncert és albumok miatt volt, de nem hiszem, hogy ismét négy évet fogunk várni a következő lemezzel. Úgy érzem, hogy talán két éven belül megszületik a következő album.
– Szóba került Presser Gábor, számomra érdekes volt az ő szólóalbuma, hiszen ugyanazok a szerzők írták az itt hallható számokat, mint a Zorán-dalokat, mégis alapvetően pesszimistábbak, mert amíg Zorán azt énekli, hogy „Vadkelet, azért szeretlek”, addig Presser Gábornál nincs meg ez az örömteli kicsengés. A két lemez között nem sok idő telt el, a különbség akkor talán az előadókban rejtőzik?
– Többen mondták már ezt, nem tudom, hogy valójában mi lehet ennek az oka. Presser Gábor szólólemeze körüli munkálatokban nem vettem részt, így nem is tudom, milyen motivációk voltak igazából. Én tudom, hogy néhány dalt kihagyott, melyek kevésbé számítottak merengőnek. De tény, hogy egy szerzőnek az első saját szólólemezénél nagyon nehéz dolga van a dalok kiválogatásánál, mert egyszerűen nem tudja, hogy mit vár tőle a közönség, éppen ezért csak a belső indíttatásban bízhat. Talán Presser Gábor és közöttem van ekkora hangulati különbség, lehet, én ennyivel optimistább vagyok, de ez nem minősítés, csak tény.
– Zorán nevéhez fűződik az unplugged meghonosítása. Nemcsak a BS-koncertre vagy a lemezre gondolok, hanem volt egy éve a Magyar Televízióban két „Le a hangerővel” produkció, a Pa-Dö-Dőé és az Eddáé, melynek Zorán volt a rendezője. Mi lett ezzel a sorozattal?
– Lehet, hogy lesz folytatása, hiszen most tárgyalok a televízióval, s ha minden jól megy, akkor a jövő év elejétől összejöhet egy igazi sorozat, ami akár több évig is tarthat. A tervezet szerint havonta jelentkeznének a műsorok, szerencsére nagyon sok a jó zenész, így egyhamar nem fogynánk ki a fellépőkből. Természetesen többekkel tárgyaltam is már, Demjén Rózsitól kezdve Charlie-n keresztül Zalatnay Ciniig – és senki sem mondott nemet. Ami azért is örvendetes, mert ez nagyon nehéz műfaj, komoly munkával jár a fellépést előkészíteni, hiszen a komplett repertoárt át kell hangszerelni. Amikor a Zorán-dalokat írtuk át elektromos gitárokról és szintetizátorokról akkor derült ki, hogy gyakran nehezebb áthangszerelni, mint nulláról elindulni és megkomponálni egy új dalt.

•	Nyomtatóbarát változat