Túlzás, hogy Zoránon nem fog az idő. Ki azonban nem fog rajta. Ott hagyja jeleit arcán, hangján, tekintetében, de mintha nem akarná őt bántani. Igaz, nem is nagyon tudná. Mit kezdjen egy olyan középkorú férfival, aki hajlandó egy fanyar félmosoly kíséretében föltenni szemüvegét sok ezer néző szeme láttára?
Nemcsak őt magát nem képes összekuszálni, de dalait sem kezdi ki a percek, órák, évek rozsdája. Az 1977-es keltezésű első, sárga borítós Zorán-album dalai közül egyetlenegy sincs, amelyet ne énekelhetne el, ha éppen erre van érkezése. Mondjuk, a legfrissebb Majd egyszer... című korong darabjai előtt, netán után. Presser, Demjén, Karácsony szaktársak muzsikája éppúgy vízjellel hitelesített anno, miként Dusán dallamára formált szavai.
Kevesen mondhatják ezt el magukról 32 éves színpadi múlttal hátuk mögött. Istenem, hány dal és dalnok lába alól rántotta ki a talajt ez a rendszerváltásnak nevezett nem is tudom micsoda!
Csoda-e, hogy a Majd egyszer... turné táblásnál is teltebb házak előtt zajlik? November 17-én a BS-ben a nagyérdemű is meggyőződhet róla, miként. A titok persze fölöttébb egyszerű. Zorán lemezre is énekelte annak idején Adamis Anna megfogalmazásában: Az légy, kinek látszol/És annak látszódj, aki vagy.

•	Nyomtatóbarát változat