Zorán, dacára annak, hogy dalainak műfaját tekintve nem egyértelműen slágereket énekel, ismét telt házat vonzott a Budapest Sportcsarnokba, és ahogy a széksorokban helyet foglalókat elnéztem, az ő előadása immár kulturális eseménnyé nőtte ki magát. Elegánsan felöltözött idősebbek és fiatalok érkeztek, olyanok, akik előre tudták, itt most nem csápolásra van szükség.
Az új lemez bemutatója nagyszerűen sikerült. Különös tekintettel a címadó Majd egyszer című dalra és arra a duettre, amelynek ősbemutatóját élvezhette a publikum. Ebben Zorán Presser Gáborral énekelte együtt a Már a galambok sem repülnek című dalt. Az este egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy Dusán szövegei húsz év elteltével is aktuálisak, pedig megéltünk azóta egy rendszerváltást is. A kísérőzenekar nagyszerűen muzsikált, kiemelkedett közülük Sipeki Zoltán gitárjátéka, Papp Gyula billentyűs futamai és Horváth Kornél, a ma már világhírűnek mondható ütőhangszeresünk produkciója. Természetesen végszóra felcsendült az Apám hitte is, amely immár amolyan nemzedéki himnusszá lett. Zorán pedig egyre markánsabb, olyan, mint a jó bor, íze, zamata volt előadásmódjának, remélhetőleg a következő bulira nem kell két évet várni. Ünnep volt tehát az este, és talán többen osztották a véleményt, miszerint „jó lesz egyszer majd..."

•	Nyomtatóbarát változat