Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Petőfi Népe
1995. november 17. péntek

Zorán ma este tízezer embernek énekel

Sokat kell mesélnem a lányomnak

Ma este a Budapest Sportcsarnokban tízezer embernek énekel. Régi dalokat, s újakat a nyáron megjelent Majd egyszer... című albumáról. A mai koncertet vidéki turné előzte meg, amelynek utolsó állomása Kecskemét volt. Sztevanovity Zorán a telt házas turnébúcsúztató koncert után adott interjút lapunknak.

– Dalaiban a nők, az asszonyok érdekesek, értékkel teltek, megbocsátók és szeretetteljesek. Valóban ilyennek lát minket?

– Igen, mert a számomra legfontosabb nők: a mamám, a feleségem és a lányom ilyenek. A mamámról nagyon sok szép szöveget írt már a testvérem, Dusán. Olyan nevelést kaptunk tőle, amit szeretnék továbbadni a lányomnak. A feleségem pedig nemcsak a feleségem, hanem a szó szoros értelmében a társam is. Szakmában, magánéletemben. A 12 éves lányomat meg egyszerűen imádom.

– Dalait hallgatva az ember állandó kihívást érez arra, hogy jobban, bátrabban, őszintén élje. Komolyan gondolja azt, amit mond?

– Olyannyira, hogy minden, akár harminc évvel ezelőtti mondatomért, az összes eddig elénekelt dalomért vállalom a felelősséget. Azonosulni tudok velük, mert csak olyan dalokat énekelek, amelyekben – ha nem is szó szerint az én megfogalmazásom szerint, hiszen Dusán írja a szövegeket – a gondolatiság a sajátom. Fontos, hogy miről énekelek, s nem tudnék másról szólni, csak arról, amit én is hiszek. A zene és a színpad csak egy része annak az egésznek, amit úgymond az életemnek nevezhetek. Ez persze nem erény. Ez egy állapot.

– Hogyan születnek meg a dalok?

– Hiszek abban, hogy az a varázs, ami megjelenik színpadon vagy zenehallgatás közben – nem baj, ha titokzatos marad. De nem is tudom megmondani pontosan, hogy mikor, mi indít engem vagy Dusánt arra, hogy a gondolatból dal legyen. Ez folytonos egymásra hatás, amiből egyszer csak dal vagy lemez lesz.

– Szövegeiből úgy érezni, az Ön számára fontos a múlt. Nemcsak a saját múltja, amelyről költői szépségű dalok szólnak, hanem a mi közös múltunk is.

– Nem hiszek abban, amit mostanában mondanak, hogy mindent el kell felejteni, ami volt. Ez meghazudtolása annak az emberi törvénynek, miszerint az emberek mindig, minden korban megpróbáltak morzsákból összerakni olyan örömpillanatokat, amitől elviselhető volt az élet, amitől boldogulni tudtak. Fontos, hogy az ember ne hajítsa el a múltját, s vállalja fel azt, ami volt. Úgy érzem, sokat kell mesélnem a lányomnak a nagyszüleiről, magunkról, hogy tudja, nem csak beleszületett valamibe.

Ábrahám Eszter

Nyomtatóbarát változat