„Dusán mindig azokról a dolgokról ír, amelyek valamilyen formában aktuálisak, de nem tettenérhetően, hanem áttételesen"

Az elmúlt héten Debrecenben járt Sztevanovity Zorán, s nagy sikerű, telt házas koncertet adott a Bartók Teremben. Előtte, a Gilbert Pizzériában gipszbe nyomta a tenyerét; úgy látszik, ez a világvárosi szokás vidéken is kezd elterjedni. Ott beszélgettünk vele néhány kérdés-válasz erejéig.

– Hányadik lemezed is a legújabb, a Majd egyszer című, amelynek anyagával most turnézol, s amely a tavaszon jelent meg?
– Pontosan nem is tudom megmondani. Körülbelül a huszadik, ha beleszámolom a Metró-lemezeket is.
– Ez a sokadik olyan album, amelynek a szövegét a testvéred, Dusán írta. Nem fenyeget ez tematikai monotóniával? Miben más ez az anyag, mint az előzőek?
– Az utolsó album megjelenése óta négy év telt el, s a négy év alatt történt egy s más a politikában és az emberek lelkében. Dusán mindig azokról a dolgokról ír, amelyek valamilyen formában aktuálisak, de nem tettenérhetően, hanem áttételesen. Zeneileg nem célunk, hogy egészen mást csináljunk, mint eddig. Most is Presser Gábor szerezte a legtöbb számot, több szöveg megzenésítője volt Sipeki Zoltán (aki a kísérőegyüttesem gitárosa), s Závodi Gábort (aki Demjén Ferencnek írt sok dalt) is megkértük egy szám megkomponálására. Alkalmanként én is írok egy-egy számot.
– Láttalak egyszer a televízió szerb nemzetiségi műsorában, ott szerbül beszéltél. Ilyen jól megy az anyanyelv?
– Igen, Belgrádban születtem, s hála istennek a szüleim is élnek még, velük a mai napig szerbül beszélek.
– Úgy tartják, te honosítottad meg Magyarországon a rock-sanzont. Van-e ehhez hozzátennivalód?
– Nem tudom, hogy a műfaj meghonosítójának számítok-e. A rocksanzon meghatározásáért sem rajongok igazán, nem szeretem magam beskatulyázni nem is találtam eddig igazán jó meghatározást, amely megfelelőképpen fedné azt, amit csinálok. Inkább azt mondanám: ez a rockzenének egy intellektuálisabb változata, amelyben a szöveg nagyon fontos szerepet játszik. Persze a dallam is számít, jó, ha dalok a dalok, muszáj, hogy énekelhetők legyenek, ne lila, emészthetetlen zenék.
– Szoktál-e koncertezni a külhoni magyarság körében?
– Igen, természetesen. S az ottani fogadtatásban mindig van valami plusz melegség.
– Elmúltál ötvenéves, s úgy tűnik, nagyon jó formában vagy. Teszel ezért valamit, vagy egyszerűen csak jó fából faragtak?
– Nem tudom, mennyire vagyok jó formában, mert ez nagyon kemény műfaj, fárasztó az országos turné, amelynek most vagyunk a közepén. A szüleim 19-20 évesek voltak, amikor én születtem, s apámnak ma is alig van ősz hajszála. Tehát jók a génjeim. Különösebben nem teszek a formámért semmit, de az is igaz, hogy ellene sem.
– Mennyi időt adsz még magadnak mint előadóművésznek?
– Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Most mondjam azt, hogy még x esztendeig lépek fel? Nem lehet tudni. Addig énekelek, amíg ez kellemes nekem is, a közönségnek is.

•	Nyomtatóbarát változat