Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Hajdú-Bihari Napló
1995. október 20. péntek

Ma este Zorán-koncert

„Sokak számára tisztázódott, hogy nem vagyok megvehető..."

A rajongóknak rossz hír, hogy a péntek esti Zorán-koncertre régen elkeltek a jegyek. A művész lelke viszont ettől simul ki, hisz mecénásai – az Aral, a Volkswagen és a Westel 900 GSM – jóvoltából ismét telt ház előtt léphet fel a Bartók-terem színpadán.

Sztevanovity Zoránnal a fellépés előtti napokban beszélgettünk.


– Két évvel ezelőtt, amikor a harmincéves jubileumi koncert sikersorozata véget ért, sokan azt hitték: Zorán visszavonul. Szerencsére azóta kiadta a Majd egyszer című albumot. Vajon miként éli meg az idő múlását?

– Úgy, ahogy bárki más. Látom, hogy nő a lányom, lassan tizenkét éves lesz. Olyan, mintha tegnap született volna. Ennél jobb időmérő számomra nem is létezik... Különösebben nem zaklat fel, s nem foglalkoztat az, hogy hány éves is vagyok. Erre egyébként akkor lett volna alkalmam jobban figyelni, amikor az említett harmincéves jubileumi fellépésre készültünk. Azóta ismét teszem a dolgomat, és eszembe sem jut a visszavonulás. Nem küzdök az idő múlásával...

– Keveset hallunk arról, hogy mi lett a régi Metró-dalok sorsa?

– Két évvel ezelőtt, amit csak lehetett – a jó ízlés határán belül – mindent kiadtunk. Akkor nagy sikernek örvendett, bár elég drága kiadvány volt. Arra nem lehetett számítani, hogy ugyanannyit adnak el, mint a szóló albumokból. Gondolom, azoknak a gyűjtőknek jelentett sokat, akik kötődtek is ehhez az időszakhoz.

– Az élet dolgai iránt érzékeny Zorán hogyan viseli a politikai események viharos változásait?

– Egy ideje már nem várnak tőlem aktív közreműködést. A választások óta sokak számára tisztázódott, hogy nem vagyok megvehető. A legtöbb politikai áramlat ismerős arcokat keresett a kampány idejére. Hál’istennek, nem estem abba a csapdába, hogy engedjek ezeknek a hangoknak. Még akkor sem, ha igen csábítóak és kecsegtetőek voltak az ajánlatok. Nem szabad és szinte öngyilkosság lenne csatlakozni bármely politikai irányzathoz. Ha az elmúlt rendszerben meg tudtam őrizni a függetlenségemet, ez legalább annyira fontos most is.

– Ettől függetlenül markáns, jól érthető hitvallás cseng ki a dalaiból.

– Magánemberként aktívan politizálok, s természetesen mindenről megvan a saját véleményem. Ezeket világmegváltó vitákban éppúgy kitárgyaljuk a barátaimmal, mint korábban. Aki nagyon akarja, kiolvashatja a dalaimból a hitvallásomat.

– Réges-régen arról énekelt, hogy „mi fáj, gyere mesélj..." Van-e lelki társa, akivel szívesen megosztja a nehéz pillanatait, s a gondolatait?

– Igen, természetesen van, mégpedig a feleségem, akivel szinte összenőttünk. Nem vagyok magányos farkas típus, aki egyedül is meg tudja oldani a gondjait. nagy szükségem van arra, hogy kitárgyaljam a bennem forrongó gondolatokat. Csökönyös típus sem vagyok, s nem tartom megmásíthatatlannak azt, amit kimondok. Ha elfogadhatóak az érvek, sok mindenről meg lehet győzni. Azt szoktam mondani, csak az ragaszkodik makacsul az eredeti elképzeléséhez, aki közben elfelejt gondolkodni. Vagyis abbahagyja ezt a műveletet attól a pillanattól, hogy kitalált valamit.

– Mit szólna, ha a szerelemről kérdezném?

– Örülnék! Nálunk, Magyarországon addig illik erről beszélni, amíg az ember nem lesz nős. Utána mintha tabu témává változna. A szerelem olyasfajta érzés, ami sebességet ad, s jó esetben kitölti az életünket. Az sem baj persze, ha a szerelem összes zabolatlansága, vadsága, lángolása egyszer csak szeretetté alakul a hétköznapok során. Sokan azt a hibát követik el, hogy a szerelemre fordítható energiát – ki tudja miért – másba ölik...

– Az új album címadó dalában arról énekel: „Gondolatban még nem itt vagyok... Majd egyszer ezen végleg túl jutunk, s az álmainkhoz visszafordulunk. S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz, s a világ félreáll..."

– Ezekben a gondolatokban komolyan benne van a mai életvitelünk. Dusán kicsit magáról, kicsit rólam, illetve a környezetünkről írta ezt a dalt. Azokról, akik kevesebb időt tudnak a szeretteikre fordítani, akik miatt mindazt teszik, amivel eltelnek a napjaik. Talán mégis megéri a várakozás, s mindaz, amiért olyan nagy áldozatot hozunk. A remény ott van az életünkben, s az, hogy mégiscsak érdemes a beteljesülésre várni.

F. Balogh Mária

Nyomtatóbarát változat