A címbeli felszólítás abban a régi dalban szerepel, melyet Zorán ráadásként énekelt el ifjúsági házi koncertjén. A tétel, így a váltások, a nagy „színváltások" idején igen aktuális. Hiszen akarva-akaratlanul mérlegre kerülünk mindnyájan, akik az édes éveket megéltük, akik a szép holnapról álmodtunk, de ma már sok mindent nem hiszünk a csillagokról, s tudjuk a dolgok rosszul állnak.

– Ön ma is az, akinek látszik?
– Remélem. Ha más lennék, az rövid úton kiderülne. Ha az ember ilyen hosszú ideig, rendszeresen találkozik a közönséggel, az kicsit olyan, mint egy családi együttélés: Az együttélésben az ember nehezen tudja eltakarni az igazi arcát, hazugságai hamar lelepleződnek.
– A Szép holnap című lemez három éve jelent meg. Dalai így utólag afféle bevált jóslatoknak tűnnek.
– Mi is megdöbbenten tapasztaljuk, mennyi minden „bejött" abból, amit akkor megfogalmaztunk. S hogy sajnos a dalok mondanivalója továbbra is mennyire aktuális, a szövegek az azóta kialakult újabb helyzetekre is vonatkoztathatók.
– Zorán dalaival intellektuálisan, finom iróniával s áttételekkel ugyan, de sok év óta nyilvánvalóan politizál. S most, mikor harci zajtól hangos az ország, Zorán mint magánember nem politizál...
– Ennek a megállapításnak nagyon örülök, ugyanis most tudatosan fordulok el a politikától. Nem köteleztem, s nem kötelezem el magam egyetlen pártnak sem, s nem kívánok egyik vagy másik eszmeáramlat szószólója, hirdetője lenni.
– Pedig úgy tűnik, nagy a csábítás, és sokan találnak kedvező pozícióra mostanában az ön műfajából is.
– A csábítás nagy, de úgy hiszem, ennek az erkölcsileg lerongyolódott országnak nem arra van most szüksége, hogy az igényes könnyűzene ilyen vagy olyan politikai táborba hívja, csalogassa az embereket. Azt szeretném, ha a muzsikámért szeretnének. Tizen-egynéhány évig politizáltam a dalaimmal, de most, hogy a politika a hatalmi csatározásokkal vált egyenlővé semmi közöm nincs hozzá. Sokkal inkább foglalkoztatnak a morális, emberi kérdések. A nemsoká elkészülő új nagylemezem is ezekről szól.
– Nem irigylem a szövegírót...
– Az élet túlhaladta az áttételes fogalmazást. A finom csipkelődés ma már anakronisztikusnak tűnhet. Ám szeretnénk kikerülni a direkt fogalmazást is. Nem lenne jó, ha afféle szájbarágó dalok születnének, bármennyire nagy is mostanában a „szókimondás" divatja, hatalma.
– Óhatatlan, hogy kivonja magát a mai politikai eszmeáramlatokból. A minap hallottam: a rádióban a nemzetiségéről faggatták. Hogy érintette a kérdés?
– Bár sohasem tagadnám meg gyökereimet, mégis úgy éreztem, a kérdést egy „nem magyarnak" tették fel. Hazudnék, ha azt mondanám, ez jólesett. Nem hiszem, hogy bizonygatnom kellene magyarságomat.

•	Nyomtatóbarát változat