Aki az új Zorán-lemeztől a már megszokott filozófikus hangvételű dalokat várta, nem csalódik, ám a szerzők és az előadó azok számára is tartogatnak meglepetéseket, akik, bár tudják, miért hűségesek évek óta a Presser-Dusán-Zorán trióhoz, mégis valami újat szeretnének hallani. Az ablak mellett című album nemcsak hangulatában különbözik az 1997-es szólólemeztől, hanem hangzásában is, és ez Presser zseniális megújuló képességén kívül elsősorban Zorán sokkal tisztább, felszabadultabb énekhangjának köszönhető. Azt, hogy Dusán szövegei nem csak a melódiát szolgálják ki, hanem önálló költeményként is megállnák a helyüket, már megszokhattuk, ennek a válogatásnak azonban külön erénye az a bensőséges harmónia, amelynek köszönhetően a tizenegy dal egységes egésszé és valahol talán az előző dalok folytatásává is válik. Különösen érvényes ez A hídon című dalra, amely az 1997-es lemezen hallható Hová megyünk? gondolatmenetét és alapmotívumát viszi tovább, de ismerős a Mikor valóra vált az álmunk, vagy a Színfalak mögött finom iróniája, a Ha hinnél valamiben tiszta lírája és a Szerenád mediterrán hullámzása is. Ami teljesen új, az a dalokból áradó derű, az az illékony, és mégis jól érezhető nyugalom, amelytől az Ablak mellett nemcsak egy új Zorán-lemez, hanem sokkal több annál – egyszerűen Valami más.

•	Nyomtatóbarát változat