– Gyerekkoromból a Magyarországra kerülésünk utáni évek maradtak meg legélesebben. A Rákosi-korszak kemény évei alatt a papámat letartóztatták és két évig semmit sem tudtunk róla. Tíz év körüli gyerekként megéreztem, hogy a mamára milyen iszonyú súly nehezedik. Elvesztette a férjét, és két gyerekkel egy olyan idegen országban kellett boldogulnia, ahol még a nyelvet sem ismerte. Emlékszem, milyen hősiesen viselte azt az időt, míg 3 év után apám hazatért. Számomra ő a helytállás mintaképe, aki belül élte meg azt a kálváriát, felénk pedig soha nem mutatta a bánatát és a félelmét. Ezt Dusán a Volt egy tánc című dalban meg is fogalmazta. Most mi kényeztetjük őket, ők pedig büszkék a sikereinkre. Eljárnak a koncertjeimre, a mostani turném kezdetekor is ott voltak Kecskeméten – és adja az Isten, hogy ez még sokáig így maradjon!

•	Nyomtatóbarát változat