Precízen fogalmaz, visszafogottan beszél. Ő ilyen, ezért a szerepéért szeretik. A megfontolt, érzelmeit elrejtő, racionális lírikus. De most szó sem esik a líráról, csak arról, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megszólaljon, hogy elhangozzék a dal. És ez a számítógép, aminek Zorán: legendás „szerelmese".

– Mióta is?
– Az első pillanattól kezdve, hogy lehetőség volt – többé-kevésbé – legálisan hozzáférni a számítógéphez.
– Ez a Commodore-időszak volt, ugye?
– Nagyjából.
– A számítógép – sok esetben – gyakorlatilag átvette az irányítást, időnként az alkotást is. Kicsit eltorzítva, elég benyomni egy gombot, s már kész a legújabb sláger. Az Ön esetében valahogy ez elképzelhetetlen. Ha jól tudom – Ön volt az első, aki unplugged koncertet adott.
– Mióta a pályán vagyok – néhány korai „egyszemélyes„ turnét leszámítva – a koncerteken soha nem folyamodtam gépi kísérethez („fél-playback„), és szinte presztízskérdést csináltam abból, hogy a színpadon a lehető legjobb zenészek legyenek a társaim, igazi zenélést halljon a közönség. Persze ez így iszonyú drága megoldás (ezért kellenek a szponzorok!), de minden áldozatot megér, hogy időnként felejthetetlen pillanatokat élhetünk át mi, ott a színpadon, és – remélem – lent a nézőtéren a közönség is. De mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala: a sok zenész és az őket kiszolgáló technika csak nagy koncerttermekben fér el, és ilyenből Magyarországon csak 25-30 van összesen. Hogy időnként eljuthassunk a kisebb helyekre is – és most ősszel éppen egy ilyen turnéra készülünk –, nekünk is használnunk kell a kis helyen is elférő „zenészpótló” berendezéseket. Ezek nem az alaphangzást adják, hanem csak kiegészítik, színesítik a színpadon élőben lejátszott szólamokat.
– Hogy is volt akkoriban, a kezdeti számítógép-őrület idején?
– Zenész korom kezdetekor a műszaki egyetemre jártam, és annak ellenére, hogy nem lettem mérnök, a kötődésem és az érzékem a műszaki dolgok iránt megmaradt. Eléggé érdekelt a téma, nem csak azért, mert oda jártam. Az első komputereim már elég korán megvoltak. A Commodore 64-esekkel kezdtem, sőt, az első számítógépemet „zacskóból" raktam össze. A szó szoros értelmében saját kezűleg. Ez volt a kezdetek kezdete. Akkoriban a Synclair cég piacra dobott egy összerakható számítógépet, amit azután Dusánnal együtt mi szereltünk össze. Természetesen ezek még igen primitív, kezdetleges gépek voltak, de még könnyen érthető volt a működésük – szórakoztató és izgalmas játék volt. Még korábban rádiókat építettünk, modelleztünk, szóval használtuk a két kezünket.
– De mint mondta, ez az érdeklődés nem öncélú.
– Ami a zenei elektronikánkat illeti, a komputertechnika ott is régóta fontos szerepet játszik.
– Már a kezdetekkor is?
– Ahhoz a bizonyos Commodore 64-eshez már az első pillanatoktól kezdve létezett olyan zenei szoftver, amely egy soksávos magnót szimulált. Akkoriban igazi magnóban az ilyen soksávos változat még a nagy stúdiókban is ritkaságszámba ment. A Commodore-nak köszönhetően rögtön lett egy tizenhat sávos magnónk, pontosabban egy MIDI-sequencerünk. Ez alkalmas volt arra, hogy megkönnyítse a munkánkat, kipróbálhassuk azokat a hangszereléseket, amelyeket a későbbiekben, a stúdióban igazi hangszerekkel vettünk fel. Sokan tartanak attól, hogy a technika átveszi az uralmat, és az emberek elfelejtenek zenélni, de ez csak pillanatnyi veszély, amelyről gyorsan kiderül, hogy felesleges tőle megijedni. A technika fejlődésének szinte minden korszakában megfigyelhető volt a kezdeti túlburjánzás, hogy túlhasználnak valamilyen hirtelen megjelent eszközt. Az emberi kreativitás, a művészi tehetség azonban továbbra is döntő és pótolhatatlan maradt. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, de a jó zenész ebben a mai világban egyre inkább felértékelődik, mert a modern technika legalább annyira felszínre hozza a minőséget, mint a silányságot. A kontraszt egyre erősebb.
– Ma is összerakna egy számítógépet?
– Á, dehogy. Ma már a szakemberek sem javítanak, hanem egyszerűen cserélnek. Sok esetben maguk sem tudják, mi van ezekben az egységekben. Én is csak a legalapvetőbb részekről tudom, hogy miért van és mit csinál – a többi már csak „fekete doboz". Nekem egy elég jó, gyors komputerem van, amelyhez különböző zenei szoftvereket vásárolok.
– Jogtisztán?
– Igen. Egyfelől etikailag furcsa lenne, hogy én mint jogdíjas előadó-zeneszerző valaki másnak a hasonló jogát megsértsem, másfelől nem is fizetődne ki. Nekem fontos, hogy komplett hátterem legyen onnan, ahonnan megvettem a szoftvert, hogy az újabb fejlesztésekhez hozzájuthassak, amelyeket – és itt már valami vissza is jön az árból – már legtöbbször ingyen adják. Nem beszélve arról, hogy komoly irodalom tartozik ezekhez a programokhoz.
– Átböngészi ezeket?
– Inkább célirányosan azt keresem meg bennük, amire szükségem van. Most van nálam egy hard-disc-recordernek nevezett „szerkentyű„. Ezzel 16 sávnyi audiót tudok rögzíteni, „rá lehet„ gitározni, énekelni. A 16 sávos magnó nem olyan régen még analógban is elképzelhetetlen volt. Nem sokkal nagyobb egy videólejátszónál, de olyanokat tud, amit pár éve csak a legnagyobb stúdiók tudtak. Ebben minden digitálisan működik – az „utómunka” szinte gyerekjáték.
– Bárki hozzáférhet?
– Bárki megveheti, de aki a kezdetekkor nem nőtt bele ebbe a folyamatba, az tényleg úgy áll előtte, mint borjú az új kapu előtt. Egyszerűen hozzá sem tud szagolni. Bizonyos kezelési procedúrákat el lehet magyarázni, könnyen el lehet jutni odáig, hogy elindítsa vagy megállítsa az ember, de ezer gomb található rajta, s ezeket használni és főleg kihasználni már egy amatőr nem képes. Időről időre forró drótba kell lépnie valami szakemberrel, de a távvezérléses eligazítottság nem lehet profi munkamódszer.
– A számítógép másik nagy adománya, az internet is fontos szerepet tölt be az életében?
– Talán mint zenész az elsők között „akaszkodtam fel" a világhálóra, hamar felismertem és átéreztem a jelentőségét, ezért elkészítettem a saját web oldalamat. Megérte, mert a világ összes tájáról kapok e-maileket, sőt lemezeket is rendelnek, például még Ausztráliából is.
– Mi a neve?
– http://www.zoran.euroweb.hu/ – a levélcímem pedig egy kukaccal több.
– És dőlnek a levelek?
– ...elég sok levél jön, csak az a baj, hogy kevés időm van a válaszolásra, de annak ellenére, hogy fontosnak tartom az internetet, nem lettem internetfüggő.
– Mégis, mennyi időt tölt a számítógéppel?
– Ez nagyon rapszodikus, ha dolgozom, akkor nagyon sokat, de ha turnézom, akkor hetekig nem kapcsolom be. Az e-mailek miatt azért bele-bele nézek, de nem hagyom magamat a rabjává válni. Szóval sok mindenre használom a számítógépet, de főleg a zene körüli munkákra.
– Ilyenkor körül üli a számítógépet a „három bölcs" (Presserrel, Dusánnal), és kezdődik az őrület?
– Nem, mindenkinek van sajátja, s lehet, hogy lassan össze kellene kötnünk magunkat egy hálózatba.
– Ez még nem történt meg?
– Nem, mert ott az internet... Már sokszor előfordult, hogy távkapcsolattal oldottunk meg dolgokat. Például nem kell a kazettákat küldözgetni, a hangszerelési fázisokat már tömörítve továbbíthatom az interneten keresztül.
– Mind a hárman egyszerre „kattantak" rá a számítógépre?
– Nem. Gábor csak most barátkozik vele, de Dusán – mivel ő is műszakis volt – már a kezdetekkor felfedezte.
– Szörfözik is az interneten?
– Nem vagyok egy barangolós típus, nem is nagyon tudom, mi hol található. Néha megnézem a CNN híreket, belehallgatok néhány rádióadóba, de arra nincs időm, hogy laza céllal keresgéljek, nézelődjek. Fontos, hogy figyelemmel kísérjem azoknak a cégeknek a weboldalát, akiktől a szoftvereket vásároltam, megtudjam, hol tartanak a lehetőségek, mik a legújabb fejlemények.
– Mennyire érződik az eladott lemezek számán az illegális letöltés?
– Az én esetemben kevésbé, de más műfajoknál igen. A lemezforgalmazók, kiadók panaszkodnak, de valószínűleg előbb-utóbb erre a kérdésre is lesz megoldás.
– A technika fejlődése kínálta fel ezt a nem akart lehetőséget?
– Igen, mert például az írható CD-k ára elérhető lett, szemben a műsoros változat egyre emelkedőével. Aztán megjelentek az mp3-felvevők, és lejátszók és így tovább... De ez mindig így volt és így is lesz: a technikai civilizáció újabb és újabb kihívások elé állít bennünket. El kell ezt majd valahogy rendezni, olyan megoldásnak kell születnie, amely megóvja a szellemi termékeket a „szabad a préda" helyzettől, de ugyanakkor nem sérti meg az internet egyik legcsodálatosabb tulajdonságát, az információkhoz való szabad hozzáférés lehetőségét. Persze ehhez minden korban tudnunk kellene, mi a különbség az információ és a ZENE között.



Születési hely és idő: Belgrád, 1942. március 4.
Iskolák: gimnáziumi érettségi, Műegyetem elektromérnöki szak – 2 és fél év
Az első fellépés: 1961 – Szerelvényértékesítő Vállalat bálja (a gázsi egy vacsora!)
Az első lemez megjelenésének időpontja: 1966 – Mi fáj?
Megjelent lemezek száma: 18 album (nagylemez illetve CD) 35-40 kislemez

•	Nyomtatóbarát változat