Az interjúra készülve találtam a róla szóló írások között ezt a mondatot. Mindig szerettem a dalait, de sohasem gondolkodtam azon, milyen ember lehet Zorán. A fellépés előtti készülődését látva egy kicsit aggódtam, hogy kérdéseimmel megzavarom csöndjét, amire szüksége van még ekkora koncertnél is. És nem egy érinthetetlen sztárt láttam, hanem egy egyszerű embert, igazi művészt, aki elvarázsolta a balástyaiakat.

– Köztudott, hogy a Zorán dalok szövegét testvére, Dusán írja. Minden esetben találkoznak érzéseik, mondanivalójuk?
– Nagy szerencse, hogy testvérek vagyunk, így nem áll távol tőlem egyik dalszöveg se. Dusán nagyon komoly empátiával rendelkezik, tehát nem is kell különösebben megbeszélnünk, miről szóljanak a dalok. Nem igyekszik „rámtukmálni" semmit, amiről nem érzi úgy, hogy az foglalkoztat engem, közel áll hozzám. Egy biztos: a saját ízlésünk és normáink szerint történik minden. Ez egy lutri ilyenkor, hogy a közönség mennyire veszi a helyettük megfogalmazott gondolatokat.
– 1999-ben kötött szerződést az Universal Music-kal. Ez milyen kötelezettséget jelent?
– Minden művész számára nagyon fontos momentum egy ilyen szerződés, mert öt évre biztosítva van a munka folyamatossága. Tulajdonképpen szabad kezet ad az embernek arra, hogy nagyjából beossza, mikor akarja a dalait megjelentetni. Nekem két évente jelenik meg új albumom, ami sok is meg kevés is. Abból a szempontból kevés, hogy nagyon sok minden jelenik meg a piacon, iszonyatos dömping van. Viszont sok abból a szempontból, hogy nehéz bevezetni az új dalokat a közönség számára. Már néha úgy érzem, nem bírták utolérni a hárommal korábbi lemezt sem, nemhogy most egy új lemezzel bombázzam az embereket. Nehéz, de kell találni valami egyensúlyt ebben is, hogy milyen időközönként jelenjen meg az ember valami újdonsággal.
– A koncerten kik a segítői, kikkel lép fel?
– Állandó csapattal szoktam turnézni. A felállásnak különböző variációi vannak, attól függően, milyen nagyságú a helyszín. Most öten vagyunk, három lány, Magyar Hajnal, Monori Gabriella, Óvári Éva énekkel, Sipeki Zoltán gitáron kísér. A mostani turnénak az az apropója, hogy tavaly év végén jelent meg egy új album „Az ablak mellett" címmel, és ennek az élő bemutatóját tartottuk. A turné első fele tavasszal már lezajlott, és ott más összeállításban léptünk fel. Ezt folytatjuk október 9-től november 16-ig. Mivel megjelenésünkhöz képest aránylag kisebb helyekre megyünk ebben az őszi turnéban, ezért a taglétszámot le kellett csökkenteni. Ez azt jelentette, hogy már hónapok óta folytak a próbák, mert át kellett hangszereljük a műsorunkat, hogy egy kicsit mást mutassunk ugyanazokból a dalokból, meg az újakból is, mint amit esetleg már megszokott a közönség. Ebben sok munka van. Az öt hét alatt huszonnyolc előadásunk lesz.
– Elért-e mindent, amire vágyott, elégedett-e?
– Tételesen lehetne sorolni, amit az ember nem szívesen tesz. Valamikor azt gondoltuk, hogy ha ez a műfaj egyáltalában kitart egy-két évig, már az is nagyon nagy szó, mert ez olyan ifjúsági zenének indult. Azután kiderült, hogy ebből egy komoly üzletág lett világszerte. Több volt, mint csak egy egyszerű zenélgetés. A zene és a szabadság egyfajta kapcsolata, ami nem csak nyugaton, de Kelet-Európában is meg tudott kapaszkodni. Ez egy generációs ügy volt, de sok generáció óta tart a mai napig. Például ilyen vágyak teljesültek, hogy ez sokáig tartson. Ez nem egy sima divatirányzat volt, hanem annál több. Azt is mondhatnám, hogy ha valaki ennyi éven át a pályán tud létezni, az nagy dolog – és most teljesen függetlenül attól, hogy sztárként-e, vagy egyáltalában hétköznapi „munkásként", mert sokan vannak ilyenek is. Közhely bár, de igaz: elérni bizonyos csúcsokat sokkal könnyebb, mint megtartani. Az eléréshez a szerencse is elég, de a megtartáshoz már nem. Sok összetevője van, nyilván. Igazából hálátlan lennék a sorssal, ha különösebben elégedetlenségemet fejezném ki, de ugyanakkor a napi leosztásban elégedetlen vagyok, mert mindig vannak dolgok, amiket jobban, vagy egyáltalán – meg szeretnék csinálni. Nem tartok attól, hogy ez az érzés elmúlik majd bennem.

•	Nyomtatóbarát változat