Meghitt pillanatok, taps, lírai és ironikus dalok, lopva letörölt könnycseppek és két óra pihenés a béke szigetén. Az idősödő, ám örökifjú zenész egy gitáros, és három, ütőhangszereken is játszó énekesnő társaságában lépett színpadra szerda este, hogy bemutassa új, „Az ablak mellett" c. lemezét, és válogatást nyújtson korábbi sikereiből. A dalok akusztikus gitárokra, ütősökre áthangszerelve szólaltak meg, és olykor egyes, a lemezeken hallható szólamokat a vokalista lányok hangja helyettesített, új köntösbe öltöztetve, élővé varázsolva a talán megszokottá vált, nemritkán több évtizedes számokat.
Háromperces műfaj, ahogy maga Zorán jellemezte dalait, életek, érzések, fohászok belesűrítve pár hangba, „négy akkord„-ba, két gitárba. Megszólalt a „Szerenád„, a „Ne várd a májust”, a „Könyörgés„, a „Szerelemnek múlnia kell”, megannyi hangulat, a múlt kicsiny szeletei, és egy gondolkodó, érző ember vallomásai szerelemről, a változásról, személyes tragédiákról, humoros percekről. Nem harsány, nem világmegváltó, nem bölcselkedő módon. Műsorra került a közönségénekeltető „Apám hitte„, a megindító „Ünnep” és a visszatekintő „Emlékek bálja„. Semmi politika, de azért lényegre törő volt a társadalombíráló „Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó” és megilletődött csend fogadta a remény hangjait a „Csak játék" c. dalban.
A közönség kétszer tapsolta vissza a zenészeket, és a művészek szemlátomást nem bánták, hogy plusz dalokkal is megajándékozhatják a publikumot. Voltak ott idősebbek és voltak fiatalok. Meglepett és barátságos pillantásokkal találkozhattam, és jó volt látni: korosztálytól, kedvelt zenei stílustól függetlenül sokan eljöttek, és vallották: Zorán része a jelenkor kultúrájának, dalai huszonéves füleknek sem hatnak „öregurasan„, és sokszor „helyettük mondja meg, hogy mi lakik mélyen a szívükben". Hiába, ami hiteles, az hiteles.

•	Nyomtatóbarát változat