Zorán és a zene volt a két főszereplő azon a kanizsai koncerten, amelyet a közelmúltban láthattunk a HSMK-ban. A népszerű énekes legújabb lemezének („1997„ a címe, tavaly is jelent meg) dalai mellett előadta régi, nagy slágereit is kilenc (!) zenésztársa közreműködésével. Idézhetjük a neves műsor címét: „Nagy siker volt.” Zoránnal a hangverseny megkezdése előtti pillanatokban beszélgettünk.

– Most kapott Ön az Arany Zsiráf gálán több mint három évtizedes előadó, szerzői munkásságáért életműdíjat. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?
– Ezt elsősorban úgy tekintem, mint annak a csapatnak a díját, akik a pályafutásom eleje óta különböző összetételben, de mindig is mögöttem voltak. Egyrészt a Metró együttes idejére gondolok vissza. Schöck Ottóra, aki az akkori zenéket írta, aztán Dusánra, mindenképpen, hiszen végig ő szerezte a szövegeket, továbbá Presser Gáborra, az utóbbi évek zeneszerzőjére. És mindazoknak jár az elismerés – a mostani csapattal bezárólag –, akikkel a stúdióban évek óta dolgozom együtt.
– Mit tart eddigi legnagyobb sikerének?
– Nem lehet egy koncertet vagy egy lemezt mondani... Talán azt tartom a legnagyobb sikeremnek, hogy ennyi éven keresztül beletartoztam a magyar pop-rock zene élbolyába. Nem az a lényeg, hogy az ember ilyen vagy olyan előkelő helyet foglal el, hanem önmagában az, hogy létezik, ennyi év után is működik a dolog.
– Ki tudna emelni egy-két olyan dalt, amely különösen meghatározó a pályán?
– Az „Apám hitte„, az „Ünnep”, az utóbbi lemezről pedig az „Ahogy volt".
– Ön szerző és előadó is egyben. Melyik fontosabb a számára?
– Egyszerűen a dolgok matematikai vonatkozásából eredően is azt hiszem, elég egyértelmű, hogy az előadói. Hiszen a dalaim nagy részét azért nem én írom.
– Milyen tervei annak a közeljövőben? Koncert, új lemez?
– Nyilvánvalóan elsősorban a leányom, Szandra és utána sok minden, bár eléggé sok dolgom van. Szeretek otthon ügyködni, barkácsolgatok, s érdekel a számítástechnika, mely szórakozás és elfoglaltság is számomra egyben, mint ahogy a zene.
– Elképzelhető, hogy a leánya, ki már 14 éves, az Ön pályáját fogja folytatni?
– Nem tudom, nem tartom kizártnak, de ugyanakkor nem annak drukkolok...
– Volt már fellépése?
– Nem énekelt még saját szereplés gyanánt, de az iskolai kórusban bent van, meg gitározni is tanul – klasszikus gitárt – teljes önszántából.

•	Nyomtatóbarát változat