Körkép
1991. november 23. szombat
Zorán ábácéskönyve"
Rendhagyó beszélgetés az élet dolgairól
E sorok írója még nem is élt, amikor a 60-as évek elején feltunt a hazai beatzene sötét alagútjában a Metró. A földalatti vezetoje egy Sztevánovity Zorán nevu zord-bohém úr volt. A Metró az ido múlásával holtvágányra zakatolt, a pilóta pedig együléses jármure váltott. Azóta is ezen a járgányon utazik, maga mögött hagyva két évtized minden száguldását és dúrdefektjét... A napokban Gyulára érkezett a fáradhatatlan Zorán Eloadói és Utazási Iroda, itt kereste meg lapunk munkatársa, Szigeti Csaba a magyar rockzene örökifjú egyéniségét, egy rendhagyó beszélgetésre kérve. Zorán készségesen állt rendelkezésünkre.
Egy játékra szeretném kérni önt. A beturend szerint szavakat választottam ki találomra. Kérem mondja el néhány mondatban, mi jut eszébe a hallott kifejezésekrol. Mehet?
Megpróbálhatjuk...
Aranylemez.
Volt néhány, és remélem lesz is a jövoben válaszolta egy mosoly kíséretében a zenész.
Békés megye.
Hosszú csendet követoen a következo volt a felelet: Itt sokkal nehezebb megnyerni a közönséget, mint az ország más tájain.
Család, testvér.
A család elengedhetetlenül fontos háttér, nagyon lényeges a biztos pont" az ember életében. Dusán? Nagy munkában van: most állítják színpadra az Óz, a csodák csodája címu musicalt. O írta az új nagylemezem szövegeit is. Örök társ, aki iránt feltétel nélkül bizalmat érzek.
Díjak.
Nem nagyon izgatnak, nem azért dolgozom.
Eszmék.
Fontos tájékozódási pontja az emberi kapcsolatoknak már a görögök óta. sajnos lejáratták oket.. ennek ellenére bízom rehabilitációjukban.
Fiatalság.
Remény.. ha még nem mérgezte meg oket teljesen a múlt...
Gitár.
Hobbi és hivatás
Gyilkolás, háború.
Méltatlannak tartom a XX. század végéhez.
Haza.
Olyan fogalom, amely igazából és hitelesen csak belül élheto meg.
Isten.
Nálam okosabbak is sokat gondolékodnak ezen. Számomra a világmindenséget átfogó és azt kontrolláló ero, melyre legkevésbé az jellemzo, hogy emberi formájú.
Játék.
Inkább játékosságot mondanék. Egy olyan képessége az embernek, amit jó lenne ha sohase veszítene el, holtáig megmaradna.
Koncertek.
Az utolsó sansz arra, hogy a zene ne gépiesedjen el, mint oly sok minden.
LGT-Presser.
A Pici" egy olyan barát, aki nem barátként, hanem zenészként tette értem a legtöbbet.
Metró.
Errol a szóról egy dátum és egy helyszín jut eszembe: 1992 március 21-e, Budapest Sportcsarnok. Ezúton is szeretnék meghívni minden egykori Metró-rajongót, valamint mindazokat, akiket érdekel egy nosztalgiakoncert".
Nok.
Az embernek van egy olyan érzése, hogy hol a háttérbol, hol, pedig nyíltam, de mintha ok irányítanák a világot.
Öregedés.
Ha szinkronban lehetet vele lenni nem okoz problémát. Magyarán, minden kort úgy kell elfogadni, ami vele jár.
Politika.
Szükséges rossz, mi helyett az emberiség jelenlegi stádiumában még nem találtak" fel jobbat. Sajnos szükséges a létezéshez.
Rendszerváltás.
Lassúbb, mint szerettük volna, s mint kellene.
Siker.
Nagyon fontos, de nem az elso számú hajtóero.
Szerencse.
Bármely igyekezet, s tehetség is kevés lehet. Szerencse nélkül nem megy....
Társak, barátok.
Ahogy most élünk, egyre nehezebb fönntartani ezeket a kapcsolatokat.
Újdonság.
Csak akkor értékelheto igazán, ha kello állandóságban figyelheti az ember.
Versek.
Most gondolhatnék a dalok szövegeire vagy akár az igazi költészetre... Mégis egy ismert mondással válaszolok: Ha szólnak a fegyverek, hallgatnak a múzsák". Hál istennek Magyarországon nem szólnak a fegyverek, de sajnos a múzsák is csöndben vannak...
Zene.
Akármennyit gondolkodom, csak azt tudom mondani: az életem.
Éppen hét órát jelzett az óra, amikor az utolsó szavak elhangzottak. Zorán már indult is az újabb utazásra, a zene világába, kezdodött a koncert. Táskájába nyúlt, kivett egy fényképet, s ezt feltétlenül tegye bele! szavak kíséretében a következoket írta a fotó hátuljára: A Békásmegyeri Hírlap olvasóinak szeretettel: Sztevánovity Zorán.
(sebes)