E sorok írója még nem is élt, amikor a ‘60-as évek elején feltunt a hazai beatzene sötét alagútjában a Metró. A „földalatti„ vezetoje egy Sztevánovity Zorán nevu zord-bohém úr volt. A Metró az ido múlásával holtvágányra zakatolt, a pilóta pedig „együléses” jármure váltott. Azóta is ezen a „járgányon„ utazik, maga mögött hagyva két évtized minden „száguldását” és „dúrdefektjét„... A napokban Gyulára érkezett a fáradhatatlan „Zorán Eloadói és Utazási Iroda”, itt kereste meg lapunk munkatársa, Szigeti Csaba a magyar rockzene örökifjú egyéniségét, egy rendhagyó beszélgetésre kérve. Zorán készségesen állt rendelkezésünkre.

– Egy játékra szeretném kérni önt. A beturend szerint szavakat választottam ki – találomra. Kérem mondja el néhány mondatban, mi jut eszébe a hallott kifejezésekrol. Mehet?
– Megpróbálhatjuk...
– Aranylemez.
– Volt néhány, és remélem lesz is a jövoben – válaszolta egy mosoly kíséretében a zenész.
– Békés megye.
– Hosszú csendet követoen a következo volt a felelet: – Itt sokkal nehezebb megnyerni a közönséget, mint az ország más tájain.
– Család, testvér.
– A család elengedhetetlenül fontos háttér, nagyon lényeges a „biztos pont" az ember életében. Dusán? Nagy munkában van: most állítják színpadra az Óz, a csodák csodája címu musicalt. O írta az új nagylemezem szövegeit is. Örök társ, aki iránt feltétel nélkül bizalmat érzek.
– Díjak.
– Nem nagyon izgatnak, nem azért dolgozom.
– Eszmék.
– Fontos tájékozódási pontja az emberi kapcsolatoknak már a görögök óta. sajnos lejáratták oket.. ennek ellenére bízom rehabilitációjukban.
– Fiatalság.
– Remény.. ha még nem mérgezte meg oket teljesen a múlt...
– Gitár.
– Hobbi és hivatás
– Gyilkolás, háború.
– Méltatlannak tartom a XX. század végéhez.
– Haza.
– Olyan fogalom, amely igazából és hitelesen csak belül élheto meg.
– Isten.
– Nálam okosabbak is sokat gondolékodnak ezen. Számomra a világmindenséget átfogó és azt kontrolláló ero, melyre legkevésbé az jellemzo, hogy emberi formájú.
– Játék.
– Inkább játékosságot mondanék. Egy olyan képessége az embernek, amit jó lenne ha sohase veszítene el, holtáig megmaradna.
– Koncertek.
– Az utolsó sansz arra, hogy a zene ne gépiesedjen el, mint oly sok minden.
– LGT-Presser.
– A „Pici" egy olyan barát, aki nem barátként, hanem zenészként tette értem a legtöbbet.
– Metró.
– Errol a szóról egy dátum és egy helyszín jut eszembe: 1992 március 21-e, Budapest Sportcsarnok. Ezúton is szeretnék meghívni minden egykori Metró-rajongót, valamint mindazokat, akiket érdekel egy „nosztalgiakoncert".
– Nok.
– Az embernek van egy olyan érzése, hogy hol a háttérbol, hol, pedig nyíltam, de mintha ok irányítanák a világot.
– Öregedés.
– Ha szinkronban lehetet vele lenni – nem okoz problémát. Magyarán, minden kort úgy kell elfogadni, ami vele jár.
– Politika.
– Szükséges rossz, mi helyett az emberiség jelenlegi stádiumában még nem „találtak" fel jobbat. Sajnos szükséges a létezéshez.
– Rendszerváltás.
– Lassúbb, mint szerettük volna, s mint kellene.
– Siker.
– Nagyon fontos, de nem az elso számú hajtóero.
– Szerencse.
– Bármely igyekezet, s tehetség is kevés lehet. Szerencse nélkül nem megy....
– Társak, barátok.
– Ahogy most élünk, egyre nehezebb fönntartani ezeket a kapcsolatokat.
– Újdonság.
– Csak akkor értékelheto igazán, ha kello állandóságban figyelheti az ember.
– Versek.
– Most gondolhatnék a dalok szövegeire vagy akár az igazi költészetre... Mégis egy ismert mondással válaszolok: „Ha szólnak a fegyverek, hallgatnak a múzsák". Hál’ istennek Magyarországon nem szólnak a fegyverek, de sajnos a múzsák is csöndben vannak...
– Zene.
– Akármennyit gondolkodom, csak azt tudom mondani: az életem.
Éppen hét órát jelzett az óra, amikor az utolsó szavak elhangzottak. Zorán már indult is az újabb „utazásra„, a zene világába, kezdodött a koncert. Táskájába nyúlt, kivett egy fényképet, s „ezt feltétlenül tegye bele!” szavak kíséretében a következoket írta a fotó hátuljára: A Békásmegyeri Hírlap olvasóinak szeretettel: Sztevánovity Zorán.

•	Nyomtatóbarát változat