Kurír
1998. április 18. szombat
Zorán 1998
Május 2-án a BS-ben Zorán-koncert lesz. Az előadóművész a 9. oldalon beszél a műsor előkészületeiről, nemrég átvett életműdíjáról, s a Metro együttes esetleges feltámasztásának esélyéről is.
Várd a májust!
Május 2-án, országos turnéja zárásaként, a Budapest Sportcsarnokban ad koncertet Zorán. Az előkészületekről most derültek ki újabb részletek, mint ahogy az is, 1997 című lemeze elérte a huszonötezres eladási határt, vagyis aranylemez lett.
– A vidéki sorozat legnagyobb öröme – mondja Zorán –, hogy mindenhol telt ház fogadott minket, a legtöbb helyen még állóhelyeket is árultak. Megtisztelve éreztem magam, hiszen valamennyi városban egy héttel az esemény előtt elfogytak a jegyek, s a nézőtéren rengeteg fiatal ült. Abban reménykedem, nem mindegyik azért jött el, mert a szülei esetleg a Metro együttest kedvelték.
– Milyen programot élvezhet majd a BS közönsége?
– Szeretném bemutatni az 1997 című lemezem néhány dalát, s nem maradnak el az ismert, engem és a pályámat meghatározó slágerek sem. Ilyenkor azért nehéz, mert néhány dalt muszáj eljátszani még akkor is, ha az ember már több százszor énekelte. Remélem, ezúttal sem okozunk csalódást. A koncert több mint két órás lesz, s a velem dolgozó állandó csapat mellett ezúttal is hívok vendégeket. Közülük egyedül Presser Gábor nevét szeretném elárulni, de ő tulajdonképpen nem is vendég, sokkal több annál.
– Nemrég egy életműdíjat vehetett át az Arany Zsiráf gálán...
– Túl azon, hogy örültem, kissé zavarban voltam miatta. Az életműdíj talán azoknak jár, akik befejezték aktív pályafutásukat. Én viszont úgy gondolom, van még mondanivalóm a közönség számára. Így tehát úgy értékelem és örülök a díjnak, hogy eddigi munkám elismeréseként adományozták.
– Tudjuk, hogy a Metro együttes 1992-ben egy BS-bulival elbúcsúzott a közönségtől. Mégis, olyan erős a nosztalgiahullám, hogy érdemes lenne a búcsút újragondolni.
– A Metro együttes 1972-ben oszlott fel, egy klubszerű összejövetelen jelentettük be, hogy nincs tovább. Akkor nem tartottunk zenés elköszönést, csak húsz évvel később. Ami a jövőt illeti, soha nem mondom, hogy soha, de néhány éven belül nem tartom valószínűnek, hogy egy közös fellépésre sor kerüljön. Nem is a barátságon múlik, egyszerűen visszavonult a társaság nagy része. Schöck Ottót három éve új dalok írására is felkértem, de nem vállalkozott rá. A búcsút komolyan gondoltuk. A Metro néhány dalát azért május 2-án eljátszom a sportcsarnokban, de az a történet már véget ért. Az enyém viszont még folytatódik.
(Gréczy)
