Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Kurír
1998. augusztus 30. vasárnap

Emlékek a határon

Azt mondják, a kávéházazás mint műfaj kihalt. Pedig dehogy. Zoránnal a New York Kávéház-Étteremben csevegünk egyebek mellett arról, hogy a legközelebbi szombaton a Duna Televízióban látható-hallható lesz májusi sportcsarnokbeli koncertjének felvétele, nemsokára pedig országos turnéra indul egy kis csapattal.

– Igen, a bicikli megy tovább. Hál’istennek a közönség nagyon jól fogadta tavaszi „nagy" koncertek kamaraváltozatát: Sipeki Zoli és én gitároztunk. Horváth Kornél az összes létező ütőhangszeren játszott. Szeptember végén, a voltaképpen mecénásként működő régi támogatóim, az Aral a Volkswagen és a Westel 900 segítségével ismét elkezdődik egy országos turné, amelyen kiegészül a csapat egy basszusgitárossal, Lattmann Bélával. Most főként jól ismert, a közönség újdonság iránti fogékonyságát nem túlzottan terhelő, régebbi dalok lesznek a műsorban..

– A Budapest Sportcsarnokban jelentős létszámú zenészkollégával adott nagy sikerű koncertet. Változhatott-e a dalok jelentése ez év májusától napjainkig?

– Ha arra gondol, hogy a koncert időpontja, május 2., közvetlenül megelőzte a választásokat, akkor azt kell mondanom, nem sokat változott a dalok jelentése. Mert úgy érzem, ez a műfaj egyre inkább fut ki a konkrét politizálásból. Szerintem, most már a hatalom közelébe került erők mindegyike átesett bizonyos változásokon, aminek következtében sok illúziónk ment már veszendőbe. Csak annak lehet örülni, hogy így talán létrejön egy olyan általános politikai garnitúra, amely egyaránt kipróbálta az ellenzékiséget és a hatalmi helyzetet, s a különböző erők egymással toleránsabbakká válnak. Aki eddig csak az ellenzék oldaláról kiabált, ha legközelebb megint ellenzékbe kerül, már biztosan másképp fogja szidni a hatalom nénikéjét, mint ahogy akkor szidta, mielőtt maga is bekerült volna a hatalomba.

– Az a májusi koncert – érzésem szerint – hangsúlyozottan a magánszféra felé fordult...

– Jól érzi, a dalokat valóban így választottam ki, de mint ahogy a magánéletünkben, remélem Dusán szövegeiben is érződik mindaz, ami történik velünk és körülöttünk. Sajnos egyre biztosabb vagyok benne, kifogyhatatlan témák állnak még előttünk. Azt hittük, a dalszövegeket illetően a rendszerváltás bizonyos szőnyegeket kihúz a lábunk alól, s mégsem... Most már nincs ugyan a sorok közti üzengetés, viszont az emberek egymás közti viszonyokról, a morálról annál inkább van mit szólni, írni, énekelni még jó néhány évig... És a politika ilyen szempontból is több ponton összesimul a magánszférával. Aki például átlagpolgárként jobban szereti a svindlit, mint az egyenes utat, ha hatalomhoz jut, valószínűleg nem sokat fog változni, csak a kisded játékait már nagyban fogja játszani; hiszen tisztelet a kivételnek, feltehetően épp ez volt a célja. A ‘89-‘90 óta eltelt idő erre túl sok példát mutatott. Remélem, valamiféle tisztulás mégis következik az előttünk álló években, évtizedekben. Azért én továbbra is féltem a gyerekemet, végül milyen világba nő bele: védtelenné nevelem-e azzal, hogy azt mondom neki, csak az egyenes út éri meg...

– Ma már, a jelen árnyoldalait észlelve, sokan visszasírják a „szép tegnapot".

– Bennem semmiféle bezzeg-érzés nincs. Agyammal is, szívemmel is úgy érzem, így a jó, efelé kellett menniük a dolgoknak. S bármennyire is nehéz vagy rossz a helyzet sokszor, meg kell, hogy érje azzal szemben, amitől megszabadultunk. Hát nem nagy öröm, hogy a gyerekemnek már meg sem tudom magyarázni, miért érzek a pici kis nyomást a gyomrom tájékán a határ közelébe érve? Pedig már korábban sem azért éreztem, mert netán csempészáru volt a kocsimban...

Bányai György

Nyomtatóbarát változat